|
|
|
| Előadó: | Follow The Flow |
|---|---|
| Album: | Nem tudja senki |
| Megjelenés: | 2019 |
| Hossz: | 3:08 |
| Szövegírók: |
Vincze Gergely "BLR" Szakács Gergő |
|
Somogyvári Dániel Vincze Gergely "BLR" Szakács Gergő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Egy ilyen sunyi tag a közelembe’ se legyen
Látszik a szememen, hogy nagyon elegem van
Végeztem veled, én végeztem veled (hey)
A mai napig voltam naiv, de már figyelek
Nem kell, hogy kilegyek, tudom az ilyenek csak-
Érdekemberek, csak érdekemberek (yeah)
Fura Csé:
Végre leesett, addig voltál mellettem
Amíg a tervedhez tényleg kellettem
Mindent jobban tudsz, rendben, rád hagyom
A bokámig sem érsz, ha nem mászol a hátamon
Tudtam, megbíznom benned nem szabad
Majd csak megszalad lett a jelszavad
De addig nem para bárkin átlépni
Minden szavad gáz, kár a szád tépni
Mindent szívből adtam ám, de tényleg
Bőven erre billen már a mérleg
Kizárlak téged végleg, lépek sorry
Az életemnek rólam kéne szólnia
Refrén
BLR:
Lehet, én vagyok túl szőrszálhasogató
De te meg felebaráti haszontapogató
Megszokott, nincs semmi durva ebben
Hogy ott bukkansz fel, ahol csurran-cseppen
Tudom, az ilyenek mindig újrakezdik ezt
Ezért kerüllek el, mint egy pestisest
Mindig kell egy barát, aki a bajban elkísér
De te jól tudod, ez kp-ban mennyit ér
Miért van az mindig, hogy a sarkamban talállak
Keress egy tükröt, és magad nézd madárnak
Én végeztem veled
Magad észre sem veszed
Refrén
Szakács Gergő:
Csak egy színész, aki Oscart érdemel
Mert szépen alakít, amíg nem alszik el
Önazonos azzal, kivel szembenéz
Mindig azt mondja, amit kér-nek
-Ed vetít, egy szelíd életet
A hálószobában meg a BDSM mehet
Valahogyan mindig ugyanarra hajt
Amire te is mész, aztán keresztez majd
Refrén
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
