|
|
|
/Tkyd/
Átlátok rajtad, ha hagyod
Tesó, olyanok lettünk, mint a nagyok.
Mégis úgy élünk, mint a vadak
Mióta megfertőztek a szavak.
Már csak álmomban vagyok csóró,
Erre tettem, mert ez jó ló.
De mondd, hogyan maradjak normális?
Mikor a siker az rosszabb a pornál is.
Én építettem egy világot.
Raktam az anyám sírjára virágot.
Elengedtem, aki menni akart,
viszont csodáltam azt, aki tenni akart.
Én csak az vagyok, akit itt láttok,
Egy ember, a szívében átok.
De az emberek szemébe látok.
Tesóm, tudom jól, mi vár rátok.
Én nem tudom mi az, hogy gyűlölni
Csak a szavakat szoktam túllőni.
Erősnek érzem magam, de néha
Nem tudok mást csak bűvölni.
Csak hallod a hangom? Kurva jó.
De megértve nincsen egy kurva szó,
Jöttök a bulimba táncolni,
De az életem az nem egy kurva show.
Szeretem csinálni, érted?
Szeretem, imádom.
Ez vagyok én, és ha elmegyek innen, nem marad semmi a világon.
Köszönöm, hogy itt lehetek,
Hogy minden hétvégén csinálhatom.
Köszönöm, hogy élek, hogy érezhetem, és minden nap imádhatom.
[Refrén]
Az életem, az én életem, a mocskos gyönyörű életem.
Az életem, az én életem, az édes iszonyú életem.
Az életem, az én életem, a mocskos gyönyörű életem.
Az életem, az én életem, az édes kibaszott életem. (x4)
/Giajjenno/
A porból jöttem fel, Surány café a senki földje.
Hiába nézel körbe, te honnan tudnád, hogy ki csal tőrbe.
Én angyalnak születtem, de suttog az ördög a fülembe.
Mocskos lett a világ testvér, de én nem szívok már füvet se...
Mindenki bíró lett, itt engem ítélnél,ki vagy te!
Az isten a tanúm, benne bízok,és rajta kívül nincs senki se.
Egyenes az utam, előre nézek, én soha nem mentem keresztbe.
Belefáradtam a rendrakásba, a félrevezetett fejekbe.
Soha nem leszel itt haver, te mit tennél meg a helyembe?
Régen is tisztán láttam már, hogy mi fér bele a keretbe.
Élő legenda vagyok, 3 csíkos joggingban.
Éles a nyelvem, meg éles a szavunk, ketté vág mint a borotva.
Ha nem leszek itt, egy hologram emlékeztet, hogy ki voltam.
Hiába mondod, az értékeidet nem mérheted le kilóban.
Ennyi a történet, de amíg bírok én még egyet írok.
Nincs még vége... körülöttem szétdobott papírok.
[Refrén]
Az életem, az én életem, a mocskos gyönyörű életem.
Az életem, az én életem, az édes iszonyú életem.
Az életem, az én életem, a mocskos gyönyörű életem.
Az életem, az én életem, az édes kibaszott életem. (x4)
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
