|
|
|
Mikor a reggeli káve nem esik úgy,
Mikor a párnán marad a růzsfolt,
Mikor a zoknid párja amůgy sincs meg,
És a szerelem a szíveden csůfolt...
Mikor a spirálodat a szádra kened,
Mikor a harisnya szalad a lábon,
Mikor a telefonodat a töltôn hagyod,
És már nem segít semmi, én belátom..
Tudod az nem éri meg, hogy azt mondd,
Ez nem a te napod
Tudod az nem éri meg, hogy azt mondd,
Ez nem a te napod
Várnék rád,
Hiába tudom, hogy veled a semmi jár,
Ahogyan gyorsan a szerelem rám talál,
És a magányom csendesül.
Várnék rád,
Hiába tudom, hogy veled a semmi jár,
Ahogyan gyorsan a szerelem rám talál,
És én érzem itt legbelül.
Mikor a hajnali fényben hazakísér,
Mikor a nyakadon marad az illat,
Mikor a szemedbe néz és odamosolyog,
És azt mondja; de jó, hogy itt vagy!
Mikor a lámpa kiégett a fejed felett,
Mikor a paplanról lejött a huzat,
Mikor az orvos azt mondja, hogy egy cseppet se félj,
De azért ebbôl még vegyél be huszat...
Tudod az nem éri meg, hogy azt mondd,
Ez nem a te napod
Tudod az nem éri meg, hogy azt mondd,
Ez nem a te napod
Várnék rád,
Hiába tudom, hogy veled a semmi jár,
Ahogyan gyorsan a szerelem rám talál,
És a magányom csendesül.
Várnék rád,
Hiába tudom, hogy veled a semmi jár,
Ahogyan gyorsan a szerelem rám talál,
És én érzem itt legbelül.
