|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
|
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A farmosi tanya sor, kisfiú mezítláb, sorsát talán az égben már megírták
Koldus ücsörög a templom tövében, falatra éhes még, nagyurak kövéren
Dobog a torkában ’48 bánata, ahogy a bajtársak hazáját szolgálta
A fiú könyörög, még sokat meséljen, anyjától annyit kér, add neki ebédem
Budavár ostroma életre kel előtte, kiskamasz, kisdobos sebei bekötve
Az öreg szavai szívébe találnak, életét ajánlja a magyar hazának
Ráncos kéz krétával, hatvágás a falra, törött kard kezében, szívére hallgatva
Repül át az alma utána a penge, hogy egy kisfiú az útját meglelje.
Refrén 2x:
A penge éle, még mindig éles
Ne felejtsd el, hogy mire képes
Törött kardom, töretlen vár
Testem mozdul, szívem diktál.
Tiltott párbajban drága a becsület, Bibó csendben már még, ő cellában ülhet
Az orosz fronton helytálló katona, zárótűz mennydörög, Uram ne menj oda
Tisztiszolga kérleli, de szent a gyakorlás, ez nem egy legenda, nem pusztán hallomás
A sógorok csákója égeti homlokát, a szíve sas helyett választja a koronát
Egy magyar honvéd áll osztrákok körében, fenik a fogukat, ő vigyázzban középen
A császár tapsolva kinevezi tisztjének, megjegyezték a magyarok nem ígérnek
A magyar megteszi, nem levegőbe ordibál, egymaga, hogyha kell, 100-al szemben is kiáll
Törött kard kezében egy kicsi legényke, hogy mi a vitézség felírta az égre.
Refrén 2x:
A penge éle, még mindig éles
Ne felejtsd el, hogy mire képes
Törött kardom, töretlen vár
Testem mozdul, szívem diktál.
Saint Louisban várták a karikás játékok, de így szólt, csak magyar színekben állnék ott
Egy budai étterem, hol dölyfös tiszturak, bécsi keringő, az osztrák jól mulat
Feláll a katona, a prímáshoz fordul, a Rákóczi-indulót kérném az Úrtól
Dragonyos zsoldosok vakarják fejüket és lefelé tekintve mérik erejüket
Aztán széttépi szívét, hogy néznie kell, hogy gyilkosok szabdalják országát fel
Fekete szalaggal köti át fegyverét, ember fia nem fogja oldani jellemét
Bérlakások árnyéka, tanítványok érmei, se olasz, se francia nem akarja érteni
Kik messziről jöttek és láthatták Borsodyt, azt hitték a magyar, az kardjával születik.
Refrén 4x:
A penge éle, még mindig éles
Ne felejtsd el, hogy mire képes
Törött kardom, töretlen vár
Testem mozdul, szívem diktál.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
