|
|
|
nekem nem kell látnom a sötétben mert elég rég a része vagyok
hiába ragyog a tekintetem mert mindkét szemem fénye halott
félnek azok felettem, akik nem voltak még az alagsorban
de nem tudnak lejönni mert a lépcső igaz szavakból van
a falakon a vér az tőlem van, mert ott szoktam az öklöm zúzni
az ütések által keltett zaj a halandóknak földöntúli
ördög bújik meg itt mások szerint pedig isten vagyok
fekete csillag a világ éjszakai egén nincsen nagyobb
az i-re a pont, JA ezért nem futok mások elől
mint Samara Morgan a Körben egy mély kútból mászok elő
nincs végleges formám jöhetek ezerféle alakban
mint a kaparás az ágy alól, a neszezés a falakban
magadban beszélsz de a szavaim buknak a szádon ki
virrasztanál egész éjjel de nyugtalan álom hív
egy más dimenzió kapuján át nyúlnak a csápok ki
nincs visszaút ha az elméd túl nagyra tárod ki
refrén
minden ami körbevesz törékeny mint egy szál virág
illúzió, ahova a valóság csak hálni jár
a szárnycsapásaim hallod, de nincs olyan hogy szállni látsz
odafönt hamis fények, itt láthatatlan árnyvilág
nem állít meg senki úgy sem ha karót vág belém
az örökléthez nekem szimplán az alkotás elég
egy isten van nem érintenek babonás mesék
mutasd az arcod olyan nincs hogy ezt egy maszkon át megéld
álmodj intenzíven hogy folyjon a verítéked
olykor én sem tudom ki vagyok holló vagy Eric Draven
nincs nyugtom a sírban sem mert folyton megidéznek
de tudd azt hogy én valós horrort hozok nem kliséket
nincs csinos vámpír gyerek sármom sincs mint Drakulának
de ha eljövök üvöltve riadsz fel hogy hívd az anyukádat
belépek az ajtódon, lassan mint Nosferatu
nem ad reményt a fény sem kintről a Hold elaludt
érzed a jelenlétem, a szíved kalapál ez full para
forró a nyári este mégis ragad rád a zúzmara
ordítani próbálsz, de csak nyöszörögni engedlek
mire feladod és csendben könny szökik a szemedbe
refrén
minden ami körbevesz törékeny mint egy szál virág
illúzió, ahova a valóság csak hálni jár
a szárnycsapásaim hallod, de nincs olyan hogy szállni látsz
odafönt hamis fények, itt láthatatlan árnyvilág
gyere velem nincs messze a nyúl ürege tőled
úgy hallasz mint soha a tested új füleket növeszt
fájdalmas az élmény, ezek a születés kínjai
most használod először az elsorvadt izmaid
vissza nincs, mögötted minden híd felég ma
nem látsz mert sosem volt nyitva a szemhéjad
de segítek ezen, szavaim szikeként szelnek
kimenekítem aki a vakság szigetén szenved
figyeljél engem nem kell fény fújd el a gyertyát
hiába van világos engem a sok lúzer az nem lát
lemaradtak sokan akiknek az iramom gyors volt
SOHAMÁR így szól Riddler, a kibaszott HOLLÓ!
refrén
minden ami körbevesz törékeny mint egy szál virág
illúzió, ahova a valóság csak hálni jár
a szárnycsapásaim hallod, de nincs olyan hogy szállni látsz
odafönt hamis fények, itt láthatatlan árnyvilág
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
