|
|
|
| Előadó: | Soulwave |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fodor Máté |
|
Szabó Ferenc Fodor Máté Huszár Ádám Góczán Gábor Holdosi Attila |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Képtelenség, hogy beléd estem
Ez nem én lennék, ez nem volt tervben
De itt vagy megint, és hagyom csendben
Szelídnek tűnsz, de mégis félek
Hogy bármely percben véget érhet
Ha nem vagy itt, én sem vagyok rendben
Csak szertefoszló érvek vannak
Az érzékeim cserbenhagynak
A szívem vékony jégen táncol
Ha ellöknél magadtól, te valahogy
Közelebb kerülsz hozzám
Elfutnak a percek mellettünk
De én mindet visszahoznám
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más
Megnyugtat a közelséged
De felkavar, mert véget érhet
Csak sodródunk az árral szemben
Nem tudom, hogy mit látsz bennem
És túlgondolom minden tettem
Mert két szék között beléd estem
Csak szertefoszló érvek vannak
Az érzékeim cserbenhagynak
És félek, hogy csak te is játszol
Ha ellöknél magadtól, te valahogy
Közelebb kerülsz hozzám
Elfutnak a percek mellettünk
De én mindet visszahoznám
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más
Képtelenség, ez képtelenség
Ez nem én lennék
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
