|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes |
|
Vámos András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | A DAL [+] |
Legyek bárhol, bármilyen messze
Mindig hazahúz a szívem Budapestre
Bárhol járjak a bolygón, az tiszta
Hogy nem hibátlan, de ide várnak vissza
Mint egy vándor, beutazom a fél világot,
láttam, hogy repkednek Seychellen a sirályok
Tudom Rómában milyen az olasz pizza,
meg, hogy Vegas este mennyire gizda
Mégis mindig ide húz a szívem vissza,
ahol nem Christine a lány, hanem Kriszta,
ahol a Balaton egy tó, de nekünk tenger,
ahol a politika megoszt és hergel
De nekem borsod és Budapest a legszebb,
ide születtem, majd sírba is itt tesznek
A Duna-parttól nem láttam még szebbet,
hiába utazok el a repülővel messzebb
Az Andrássy út mikor virágba borul,
a dunai naplementében a szívem szorul
Nem tökéletes tudom, de imádom,
nem találtam még párját a világon
Legyek bárhol, bármilyen messze
Mindig hazahúz a szívem Budapestre
Bárhol járjak a bolygón, az tiszta
Hogy nem hibátlan, de ide várnak vissza
Azt hinni, hogy nálunk minden szar, az csapda,
máshol ivóvíz sem jut elég a csapba
Megbűnhődte már vagy ezerszer a múltját,
de legalább már a háborúk nem sújtják,
Tudom száz sebből vérzik, de inkább a gézlap
leszek és maradok, nem tűnök el, mint a szénsav
Mennyi csoda nézd csak, illatok meg ízek,
külföldön meg nem érzem magam
néha csak dísznek
Kínai turisták a szájukat tátják,
mert Budapestet eddig csak fényképen látták
Szépek a hidak, a hegyek, a belvár,
de késik a busz meg a metro megint nem jár
Sok szempár az este, elvarázsol a lányok teste,
egyenes az út, csak néha kicsit meredek
Pont annyira utálod pestet, amennyire szereted
Legyek bárhol, bármilyen messze
Mindig hazahúz a szívem Budapestre
Bárhol járjak a bolygón, az tiszta
Hogy nem hibátlan, de ide várnak vissza
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
