|
|
|
| Előadó: | Juhász Katalin |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Juhász Katalin |
|
Juhász Katalin |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | world |
| Címkék: | Keressük! |
1., Itt vagyunk újra, a perc csodás,
Végtelen útból egy villanás...
Ó, hány arc dereng most föl a múltból,
Akik nem kértek többet e jóból!
2., Hol van az otthon? Rájuk ki vár?
Elveszett remény, lehúz a sár...
Eltévedt lelkek, hol vagytok ma már?
Egyik is, másik is messze jár!
Refr: Gyertek hát fogjuk meg egymás kezét,
Hogy ami most van, már ne hulljon szét!
Valahogy túl sok volt már a veszteség,
Legyen a gyűlöletből már elég!
Legyen már jóság, mi nem mulandó!
Mindennnél többet ér egy kedves szó.
Tartsunk már össze, mi már ne váljunk szét,
Gyertek hát fogjuk meg egymás kezét!
3., Mit ér a szívünk, ha zárva rég,
Fájdalom, kétség, benne ég...
Úgy szép az álom, ha elhisszük még,
Nekünk legszebb titkát adta az Ég!
4., Hiszen így könnyű, vigyáznak ránk,
Véd és óv minket a Jóanyánk!
Tudjuk jól, végre új idő jön el,
Már ne késlekedj! Szólít a jel....
Refr: Gyertek hát fogjuk meg egymás kezét...
Refr: Gyertek hát fogjuk meg egymás kezét....
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
