


| Előadó: | Nemazalány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halastyák Fanni (Nemazalány) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Neked adom azt, ahogy akarod
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Neked adom azt, de majd ne tagadd
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Mert tudom, minden ember ugyanúgy hibázik
És ha esik az eső, minden elázik
Hogyha rám nézel, a szememben az látszik
Mennyire fáj, mennyire fáj…
Belefáradtam régen már ebbe a harcba
Amit magammal vívok
Süt a nap, mégis követ engem a felhő
És kacag a hold az ég alatt
Ugyan miért volt jó, ugyan miért kell az
Ami egykor még oly nehéz volt?
Ugyan miért szállt el? Most már nem kell
Ami egykor még álmot szórt
Neked adom azt, ahogy akarod
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Neked adom azt, de majd ne tagadd
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Mert tudom, minden ember ugyanúgy hibázik
És ha esik az eső, minden elázik
Hogyha rám nézel, a szememben az látszik
Mennyire fáj, mennyire fáj…
Mennyire fáj, mennyire fáj,
azt nem tudhatod
Nem is ismersz, nem is ismersz,
csak a dalomat hallgatod
Néha el kell tűnni ahhoz, hogy
majd úgy térhess vissza
Tudom, hogy legenda leszek,
és ennek nincsen titka
Nyomós az indokom rá,
hogy kivártam eddig
Sötét volt a korszak,
múltam tinták festik
Lezuhantam a mélybe
minden egyes nap
Levetkőztem a rosszat,
már nem maradok vak
Neked adom azt, ahogy akarod
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Neked adom azt, de majd ne tagadd
Vidd el tőlem messze, már nem kell
Mert tudom, minden ember ugyanúgy hibázik
És ha esik az eső, minden elázik
Hogyha rám nézel, a szememben az látszik
Mennyire fáj, mennyire fáj…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.