|
|
|
Verze 1
állj meg egy percre és várj legalább
mer' az ár bedarál és, ha fáj amit látsz
kiabálj, mer' a száj azért van hogyha fáj
hallja a világ, hogy belül eltörtél
és minden szilánk a szívbe beleszúrt
eláraszt a forró harag, szinte fel-fel gyújt
ne feledd el sohasem, ha lenne fent egy úr,
ha segítséget kérsz tőle, ő egyből kezet nyújt
de létezik vagy sem, ha létezik nem létezik,
hogy ilyen kínt kell látnom, ami lehatol a lélekig
hol van akkor, amikor a limfómától szétesik
a keringés, és a szerettednek elhalkulnak léptei?
hol van akkor amikor a nyakadon a kötél
szorul és a daganat minden erőt fölél?
hol van akkor amikor minden elsötétül
ami ellen imádkozol úgyis eljön végül
Refrén
adj jelet, adj jelet, adj jelet most
mondd el, ha ott van ma veled most
mondd el, hogy jó neki, nem szenved többé,
ha már ilyen könnyen egy embert megtörtél...
Verze2
nézz fel az égre és lépj be a fénybe
de én nem elégszem meg ennyivel, és te?
elértem egy pontra nem értem meg hogy van
ez éget, ez sorvaszt, mert félek hogy ott van
a halál minden percben akörül kit szeretek
az imám pedig hatástalan összetettem kezemet
nem segít semmi, és én sem tudok rajta
amikor azt mondják, hogy pár óra - baj van
azt hiszed, hogy erős vagy, de nem vagy az hidd el
amikor egy gép segít mire mész a hittel?
mire mész az intenzíven, ha nem segít semmi?
csak egy dolog számít, a szeretteid ennyi...
akik végig maradnak az utolsó kis percig
amikor a betegség már minden erőt elszív
ők lesznek veled mikor minden elsötétül,
ami ellen imádkozol úgyis eljön végül
ref
adj jelet, adj jelet, adj jelet most
mondd el, ha ott van ma veled most
mondd el, hogy jó neki, nem szenved többé,
ha már ilyen könnyen egy embert megtörtél...
