|
|
|
Hallgass, ne szólj hozzám, mert egyetlen mondattal
Többet mondasz a kelleténél, inkább gabona oldattal
Magamat vidítanám, de nem tudom, hogy mihez nyúljak
A tudatmódosító párlat cseppje az üveg alján szárad
Magam maradtam, beragadtam a saját elbaszott gondolatomban
Szürke arcok, színes háttér, itt a penészes paradicsomban
Így látok, így láttok, így pont jó
Nézzétek, nem vagyok több, ami itt látható
Két kéz és két szem, csak úgy mint rajtatok,
A különbséget ti keresitek, az igazán vak nem én vagyok
A korsóm eddig járt a kútra, ma léptem rá arra az útra
Ami elvisz téged és engem, arra távoli pontra
Oda ahol nem számít semmi, és megtanulok ember lenni
Csak ne felejtsek emlékül magamból egy darabot lenyesni
Hogy a seb mutassa mindennap, én egyszer közétek tartoztam
És emlékeztessen titeket, hogy mi az amit rátok hagytam
Így látok, így láttok, így pont jó
Nézzétek, nem vagyok több, ami itt látható
Két kéz és két szem, csak úgy mint rajtatok,
A különbséget ti keresitek, az igazán vak nem én vagyok
A hátam, az árnyékom, ez minden, mit rátok hagyok!
Így látok, így láttok, így pont jó
Nézzétek, nem vagyok több, ami itt látható
Két kéz és két szem, csak úgy mint rajtatok,
A különbséget ti keresitek, az igazán vak nem én vagyok
Lélekgyilkosság címmel jelent meg a modern metal csapat második nagylemeze. Nehézségekről, élményekről, zenekari lélekjelenlétről, a kialakult vírushelyzetről és a zenekar körüli aktualitásokról Kerecsen László, a zenekar frontembere mesélt.
