|
|
|
Jó kalóz, aki légkalóz!
Égi tájakon léghajóz.
Se térkép, se légfék.
Félretéve az illemet,
adsza’ szépen a brilledet!
Nincs majré, csak szajré!
Hátracsapom fejemen a tincseket
és rámolom a batyuba a kincseket.
Egyre megy, hogy régi épp vagy új!
M’ért baj az, hogy szeretem az életet,
hisz uralom az eget és a légteret?!
Útonállok míg a vad szél fúj!
OH-OH!
RUM(M) A FEJBE, LÉGKALÓZ!
BONTS VITORLÁT!
A LEGJOBB PÉLDAKÉP A ROSSZ!
SZABADON ÉLÜNK!
A szél a szárnyait bontja már,
ránk az ég meg a portya vár.
Előbb-utóbb jön egy kóbor hajó.
Addig lábamat lógatom.
A léha élet jó nagyon!
Rablás, alvás kalóznak való.
Én vagyok a légutak ördöge,
szívem fekete, mint öregapád köldöke.
Jól teszed, ha elszaladsz, elbújsz!
A viseletem kendők meg bőrövek.
Nézd, elfedik a tetkók a bőrömet!
Csak halálfejből van rajtam vagy húsz.
OH-OH!
RUM(M) A FEJBE, LÉGKALÓZ!
BONTS VITORLÁT!
A LEGJOBB PÉLDAKÉP A ROSSZ!
SZABADON ÉLÜNK!
Védőszentünk, Téged kér imánk.
Félszemeddel néha nézz le ránk!
Ma harc vár.
Sorakozó, el ne késs!
Puska elő! Kézbe’ kés!
Fiatal és vén szamár,
bevetésre készen áll.
Csak szólíts! Egy jelre várunk
és hajónk égbe száll!
Csak tőlünk retteg minden léghajó.
Vár ránk a mindenség!
Kalóznak lenni marhajó!
Bonts vitorlát!
Halálfej meg zászló...
Kevés erre száz szó!
Vár ránk egy újabb nagy fogás!
Szabadon élünk!
Szabadon élünk!
