|
|
|
| Előadó: | Vadas Zsuzsa |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van egy oszág, álomország
Földi éden, szép mennyország
Felhők közt a jazz muzsika száll
Minden nap ott csupa ünnep
Ott a vágyak teljesülnek
Míg a szívben ritmus muzsikál
Indul már a vonat oda, oda ahol az a csoda
boogie-woogie, boogie-woogie terem
Hol van az a hely ahova megy a vonat ide-oda
boogie-woogie, boogie-woogie, oda húz a szívem
Jazz ország, hol jazz vár rám
Ahol szól a zenebona, az a táj a zene hona
Nosza, gyere-gyere velem oda
Százvirágos állomás, de gyönyörű az utazás
Suha-suha-suhanás, de csoda-csoda csodás
Jazz földön, jazz expressz jár
Ott a fejből van kirakva háztető, s a házak alja
Dalol szaxofon az ablak alól
Vén kocsis a vén lovára szép ütemben rákiáltja:
Gyia, gyia, gyia paci, jupi, jupi, jupa
Jazz földön, jazz expressz jár
(hangszeres szólók)
Ahol a kéményseprő vígan steppel
A swinget, rongyot rázzák reggel
Hol éjjel nappal mindig jazz kell
Ez a jazz, jazz, jazz-ország
Ahol a zálogházban nincs más zálog
Trombon, piston, jazz-gitárok
Hol a végrehajtót swinggel várod
Ez a jazz, jazz, jazz-ország
Búcsúzik a zenevonat, lengetem a kalapomat
Agyő, ziki-zakatol a vonat
Hogyha fáj a szíven, oda visszavágyom újra hol a
boogie-woogie, boogie-woogie, boogie-woogie terem
Jazz kor, jazz föld, jazz lenn, jazz fönn
Jazz-ország, álomország...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
