|
|
|
Egy ősz öregúr
Az ajtóm előtt áll
Kérdem tőle
Bocsánat, de mire vár?
Gyerekkorom óta
Itt van már, és nem megy el
Megszólítom hát
Csak az ebéd ne hűljön el
Ígérem neki azt
Hogy én jófiú leszek
Aztán mégse tartom be
Neki az ígéretet
A mama ült a szobában
És barátokat nézett
Közben mellé ült a férfi
Ki az előbb belépett
Nagyon hideg volt kint
Adtunk neki teát
Hogy felmelegítsük addig
Amíg elmondja a baját
Sírva hallgattam
Amíg a mamával beszélgetett
Nem szólhattam bele
Mert ők már nem gyerekek
Pedig nagyon beleszóltam volna
Mielőtt elmentek
Elfelejtettem egy dolgot
Nagyon szeretlek
Felébredtem másnap
Nagyon furcsa érzés
Hogy a telefonom névjegyzékében
Mindig ott van ő és
Megnyomnám a zöld gombot
Hogy halljam még a hangját
De az ősz öregúr elvitte őt
És a kalapját
Pedig semmi baja nem volt
Annak a kalapnak
Csupán annyi, hogy a szélébe
Egy kicsit belemartak
Féláron vette
A Zsibi közepében
Hogy legyen egy kis pénz
Az unokáknak hétvégére
Inkább vetted volna el
Az én szakadt cipőm
Megjavíttatnám én
De soha nincs rá időm
Nem mama tehet róla
Én rúgtam szét a cipőm
Mikor meghallottam édesanyám
Mit kiált a ház előtt
Nem felejtem el
Az öregúr mit kért
Mikor azt mondta a mamának
Hogy most már jó éjt
Azt beszéltük egyszer
Hogy majd elmegyünk Mekizni
Ő sajtburgert fog kérni tudtam
És egy kólát inni
Egy hónap eltelt
Még mindig nem hívtam fel
Pedig ennyi vágya volt
A kurva McDonald’s-ba menjünk el
Amit annyiszor megteszek
De most mégse szántam rá időt
Ő meg otthon várta
És csak ült a tv előtt
Nem vagy itt már többé
Az oldalamon
Pedig azt ígérted meghallgatod
Majd az új dalom
Tudom, ha most hallasz
Akkor büszke vagy rám nagyon
Mert úgy szerettél volna látni
Engem fenn a színpadon
Megmutatom hát most
Ha lehet így utólag
Neked akartam énekelni
És nem rólad
Nem segít
Hiába is kiáltom el még százszor
Gyere vissza kérlek
Nagyon hiányzol
