|
|
|
Színes a zöld lombú akácsereg
Virágos zöld mezőn tornyosult
Fákon énekelt kedvesen
Velem volt, míg a nap világosult
Hallottam hangját, amíg a fát
Vízitatta szellő simította
Kerestem én, de a szél elfújta hangját
És soha többé nem hallottam
Kinyitom a szemem, és kinyílik a szám
Mégsem érted amit mondok, ne haragudj rám
Hogyha kell, hazáig kísérlek te lány
De úgyis lesz ott más, aki majd kioldja ruhád
Álmomban a 42-es buszt én vezettem
Ahol kérte a kedvesem, én ott letettem
Aztán behívott magához, szeretett, nem utált
És én bonthattam ki azt a szép selyemruhát
Kinyitom a szemem, és kinyílik a szám
Mégsem érted amit mondok, ne haragudj rám
Hogyha kell, hazáig kísérlek te lány
De úgyis lesz ott más, aki majd kioldja ruhád
Tegnap este a 40-es buszt vezettem én
Ahol kérte a kedvesem, ott letettem én
De nem hívott be magához, utált, nem szeretett
Az ablakon át láttam a ruhát, mit levetett
