|
|
|
| Előadó: | Szakács Gergő |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szakács Gergő |
|
Somogyvári Dániel Szakács Gergő |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád.
Ott vagy az égen minden csillagban,
benne a nappalban,
tudom most is féltesz untalan.
Untalan, hát vigyázz rám!
tengeremben hittel élem minden percem
valamiképpen szelet hangjegyekkel nyertem
vitorlám duzzad most is, viharokkal vívok harcot
dallam széllel zúzom hangsebesen szét a habot
valaki földből, vízből távozik az égbe
egy az utunk, porból porrá, nincsen vége
de a búcsú nehéz most is, akarod hogy így maradjon?
halandó emberként a parton repül feléd hangom
és ha majd megérted, csak más a fedélzet
modulálás, vízből pára, ami egyszer volt, az lesz is már ha
a szíved a helyén dobog már ma
Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád.
Ott vagy az égen minden csillagban,
benne a nappalban,
tudom most is féltesz untalan.
Untalan, hát vigyázz rám!
Emlékország álomhatárának mentén
összefutunk néha, beszélgetünk és én
összefolyt perceket élek, ébredve mindent megértek
cseppenként éled bennem egy sokkal könnyebb lélek
meg kell, hogy érezd, hogy a létben minden tettnek, tétnek
el kell hogy jöjjön és már nem is nagyon félek
mert tudom a köztünk rejlő lényeg, egy új síkon, újra megéled
Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád.
Ott vagy az égen minden csillagban,
benne a nappalban,
tudom most is féltesz untalan.
Untalan, hát vigyázz rám!
(Egy másik változatban a szöveg):
Hol van a szó mivel most mondhatnánk
Holdon és Felhőn át
Hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a Nappalban
Tudom most is féltesz untalan, untalan.
Hát vigyáz rám
Tengeremben hittel élem minden percem
Valamiféleképpen szelet, ha ügyekkel nyertem
Vitorlám duzzad most is
Birokkal vivok harcot
Dallal szélsebesen zuzom hangsebesen szét a habot
Aki földből, vízből távozik az égbe
Egy az utunk, porból porrá nincsen vége
De a bucsu nehéz most is. Akarod, hogy így maradjon?
Halandó emberként a parton repül feléd hangom
És, ha majd megérted,
Csak más a fedélzet.
Modulálás vízből pára
A mi egyszer volt, az lesz is mára
Csak más holnap honába.
Hol van a szó mivel most mondhatnánk
Holdon és Felhőn át
Hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a Nappalban
Tudom most is féltesz untalan, untalan.
Hát vigyáz rám
Emlékország álom határának mentén
Összefutunk, néha beszélgetűnk és én
Összefolyt perceket élek
Életben mindent értek
Cseppenként ébred bennem egy sokkal könnyebb élet
Meg kell hogy érezd, hogy légből minden tétnek
El kell hogy jöjjön, és már nem is nagyon félek
Nem tudom a köztünk levő lényeg
Egy új síkon újra megéled
Hol van a szó mivel most mondhatnánk
Holdon és Felhőn át
Hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a Nappalban
Tudom most is féltesz untalan, untalan.
Hát vigyáz rám
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
