|
|
|
A partit a tetőn tolják,
de a pincében rezeg a léc,
nagyon színes a társaság
ahogy omladozik az egész,
de nem elég hangos a zene,
és nem elég gyors a tánc,
egyre hamisabb a karaoké
az arcokon mélyül a ránc,
a vakolat porzik a térben,
a levegő is kevés,
vörös iszappal szigetelték
itt-ott a sok repedést,
a varrodai munka túl sok,
egyre több a lelógó ránc,
kilóg egy n+1-edik lóláb,
és folyton leugrik a lánc,
rozoga már ez a canga,
hajtani is nehéz,
egy szomszéd szájból kilóg a ganja
szaga, már attól betépsz,
füstös az álom, füstös a reggel,
két lovat senki sem ül meg egy seggel,
mindig zöldebb a szomszéd kertje,
nem terem itt meg csak a rekettye.
Hull is a lombja, hordja a szellő,
mellém úszik a füstben egy sellő,
homlokon csókol, ő ma a múzsám,
annyira szép, hogy ezerszer húznám
vele a csíkot a pultról a magasba,
púderezi az orrát havasra
mindenki a pincében és a tetőn,
omlik a ház és a háztartás
féktelenül gurul
le a lejtőn.
Pápárárám...
A partit a tetőn tolják,
de a pincében rezeg a léc,
nagyon színes a társaság,
ahogy omladozik az egész,
de nem elég hangos a zene,
és nem elég gyors a tánc,
kilóg egy n+1-edik lóláb,
és folyton leugrik a lánc.
rozoga már ez a canga,
hajtani is nehéz,
egy szomszéd szájból kilóg a ganja
szaga, már attól betépsz,
füstös az álom, füstös a reggel,
két lovat senki sem ül meg egy seggel,
mindig zöldebb a szomszéd kertje,
nem terem itt meg csak a rekettye.
Hull is a lombja, hordja a szellő,
mellém úszik a füstben egy sellő,
homlokon csókol, ő ma a múzsám,
annyira szép, hogy ezerszer húznám
vele a csíkot a pultról a magasba,
púderezi az orrát havasra
mindenki a pincében és a tetőn,
omlik a ház és a háztartás
féktelenül gurul
le a lejtőn.
Pápárárám...
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
