|
|
|
|
|
A partit a tetőn tolják,
de a pincében rezeg a léc,
nagyon színes a társaság
ahogy omladozik az egész,
de nem elég hangos a zene,
és nem elég gyors a tánc,
egyre hamisabb a karaoké
az arcokon mélyül a ránc,
a vakolat porzik a térben,
a levegő is kevés,
vörös iszappal szigetelték
itt-ott a sok repedést,
a varrodai munka túl sok,
egyre több a lelógó ránc,
kilóg egy n+1-edik lóláb,
és folyton leugrik a lánc,
rozoga már ez a canga,
hajtani is nehéz,
egy szomszéd szájból kilóg a ganja
szaga, már attól betépsz,
füstös az álom, füstös a reggel,
két lovat senki sem ül meg egy seggel,
mindig zöldebb a szomszéd kertje,
nem terem itt meg csak a rekettye.
Hull is a lombja, hordja a szellő,
mellém úszik a füstben egy sellő,
homlokon csókol, ő ma a múzsám,
annyira szép, hogy ezerszer húznám
vele a csíkot a pultról a magasba,
púderezi az orrát havasra
mindenki a pincében és a tetőn,
omlik a ház és a háztartás
féktelenül gurul
le a lejtőn.
Pápárárám...
A partit a tetőn tolják,
de a pincében rezeg a léc,
nagyon színes a társaság,
ahogy omladozik az egész,
de nem elég hangos a zene,
és nem elég gyors a tánc,
kilóg egy n+1-edik lóláb,
és folyton leugrik a lánc.
rozoga már ez a canga,
hajtani is nehéz,
egy szomszéd szájból kilóg a ganja
szaga, már attól betépsz,
füstös az álom, füstös a reggel,
két lovat senki sem ül meg egy seggel,
mindig zöldebb a szomszéd kertje,
nem terem itt meg csak a rekettye.
Hull is a lombja, hordja a szellő,
mellém úszik a füstben egy sellő,
homlokon csókol, ő ma a múzsám,
annyira szép, hogy ezerszer húznám
vele a csíkot a pultról a magasba,
púderezi az orrát havasra
mindenki a pincében és a tetőn,
omlik a ház és a háztartás
féktelenül gurul
le a lejtőn.
Pápárárám...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
