


| Előadó: | Nemazalány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halastyák Fanni (Nemazalány) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |

A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Nem futok a célomért,
csak sodródom az árral
Fáj néha az igazság,
de hazudtak már százan
Túl rég csinálom attól,
hogy te nem tudod
Évekből emlékek, emlékekből
meg csak rossz jutott
Remélem hallod,
hogy itt vagyok még
Nem vesztem el,
mert nem akarok
Fájnak az órák, a percek,
de más miatt szenvedni
nem fogok én
Nem kívánok rosszat,
csak hagyjatok élni
Hagyjatok menni az utamon
Nem kell a vád,
hogy én hazudtam nektek
Mert amit én tettem,
azt vállalom
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Te nem tudod felfogni,
hogy mit érzek itt belül
Lehetek a bohócod,
de a végén majd kiderül
Ki az aki barát,
meg kik nevettek rajtam
Hazudnék, ha azt mondanám
mindent így akartam
Az emlékem a testem,
és ha kell én újrafestem
Csak ne hazudjak magamnak,
és ne kelljen megfelelnem
Az egyetlen barátom is elment,
akiben bíztam
Megszoktam, hogy
akkor ment el mind,
amikor sírtam
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Nem vagyunk mások nem, nem
Te is sírtál, ahogy én régen
A szemem a lelkem, a tükröm
A harcomat vívom, nem kell félnem
Nem vagyok gyáva, nem takarom el
Nem mondhatom el, amit érzek,
de legbelül vérzek
Ha neked ez vicc,
akkor állj inkább félre
Másra ne emlékezz,
csakis a szépre
Ha eljön az idő
majd ereszkedj térdre
És tudod, hogy vége
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.