|
|
|
| Előadó: | Enájel |
|---|---|
| Album: | Antiszoc |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bebukott angyalok andalognak már el gyalog
Nem hagyok vinni semmit és nem nyalok mert az nem vagyok
Ha egy csillag felragyog, a tiéd vagy az enyém
Túl nagy lett a bizalom és sok a remény
Láttam könnybe lábadt szemeket mialatt más a barnát tolta
Sírva suttogta, hogy máshogy is alakulhatott volna
Vitte a gyámhivatal a srácokat kik ma már gengszterek
Tanulni ó, ne! Így inkább bicepszre edzenek
Ilyen az élet itt, hibákra hibák
Színeket festenek azok, kiknek elszürkült a világ
Basszátok meg sznobok, én nem szopok
Túl mélyről jövök, szóval a szarhoz én nem szokok
Magyar vagy cigány, hidd el hogy mindegy színe
Mert ha bűnbe született, örökre visszahúz a szíve
Szerinted mese mit írok de ez tapasztalat
Hegek alvadt vérrel borítva egy sebtapasz alatt
Neked a pokol ez de nekem az otthon, szörnyen fáj
Pécs! Nem vigyáztál rám
Hova nézel isten? Kérlek várj!
A napot is régen láttam már
Túl sok a jó tanács, túl sok okostól
Ki a bűnbe belekóstol, azon csattan az ostor
Van 12 éves ki port már most tol
Ostoba, annyit kapsz a várostól, mint egy kád fostól
Szülök hullatnak könnyek, hogy mivé lett a gyerek
Anya fékezz mert már én sem tudom azt, hogy merre megyek
Előttem tengerek, hegyek, törvénytisztelő, hogy legyek?
Megteszem mit más nem tesz azért, hogy egyek
Mérik a tisztelet kilóba és a kegyelmet pénzbe
Az ajtón amin kopogtatsz azon már soha sem lépsz be
Az életemet féltve én nem ereszkedem térdre
Hányszor hallottam, hogy kevesebbel érd be
Uram ha létezel és hallasz, védd a gyengét
Ki az erősen csak kellék, minden nap retteg és nem lép
Hol a sok megkopott emlék, amivel a jövőm zsebre tették
Mindent elvettetek, mi kell még?
Neked a pokol ez de nekem az otthon, szörnyen fáj
Pécs! Nem vigyáztál rám
Hova nézel isten? Kérlek várj!
A napot is régen láttam már
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
