|
|
|
Ha a szemedbe nézek már nem vagy ugyan az mint régen
Már nem beszélsz velem szépen, a hajamat éppen tépem
Éppen a közös emlékeinken gondolkozom most
Őrülten próbálom lemosni a közösen szerzett koszt
Tudom valahol az én hibám minden, de te változtál
Mire észbe kaptam tőlem már rég eltávolodtál
Nem akartalak hallani, próbáltalak takargatni
De rájöttem úgysem bírlak a rossztól már visszatartani
Te vagy én, azzal a különbséggel, hogy én maradtam én
Te meg lettél te, minden jónak az igazi vesztese
Az egyik énem jót akar a másik meg rosszat
A szívem ettől poshad, Uram a lelkemet mossad
(Bridge)
Igaz, a létezésem értelmét sokszor kételtem
De én még hiszek Istenben, hiszek az énemben
Ez már a te gondod, és az enyém, hisz egyek vagyunk
Közös az agyunk, minden tagunk, mert egyek vagyunk
[2x Refrén]
Megváltoztál és így veled együtt már én is
Én, én vagyok, te, te de egyek már mégis
Talán valami minket egyszer majd széttép is
Remélem az imám felér az égig még így is
Te nem akarsz szerelmes lenni már soha, én ostoba
Én erre azt mondom, hogy te vagy az igazán nagy ostoba
Aki csak a szemünkbe néz az rögtön azt gondolja,
Hogy ez az ember magát a saját énjével rombolja
De lehet, hogy te csak egy rohadt démon vagy aki kísért
Kiakarod vájni egy érző emberi lélek szívét
Megváltoztál és ez így nekem nagyon de nagyon nem jó
Olyan lettél mint egy lelket vájó tűzhányó
Nem tudom, talán én még hiszek, hogy jó irányba változol
Minden mocskot rám hozol, nem nézem ahogy elkárhozol
Kérlek te, legyél én, ne legyél a szakadék legszélén
Azt akarom, hogy együtt menjünk át a legvégén
(Bridge)
Igaz, a létezésem értelmét sokszor kételtem
De én még hiszek Istenben, hiszek az énemben
Ez már a te gondod, és az enyém, hisz egyek vagyunk
Közös az agyunk, minden tagunk, mert egyek vagyunk
[2x Refrén]
Megváltoztál és így veled együtt már én is
Én, én vagyok, te, te de egyek már mégis
Talán valami minket egyszer majd széttép is
Remélem az imám felér az égig még így is
