|
|
|
| Előadó: | Levente Csuka |
|---|---|
| Album: | Megváltoztál - Single |
| Megjelenés: | 2018 |
| Hossz: | 3:06 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Alternatív Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ha a szemedbe nézek már nem vagy ugyan az mint régen
Már nem beszélsz velem szépen, a hajamat éppen tépem
Éppen a közös emlékeinken gondolkozom most
Őrülten próbálom lemosni a közösen szerzett koszt
Tudom valahol az én hibám minden, de te változtál
Mire észbe kaptam tőlem már rég eltávolodtál
Nem akartalak hallani, próbáltalak takargatni
De rájöttem úgysem bírlak a rossztól már visszatartani
Te vagy én, azzal a különbséggel, hogy én maradtam én
Te meg lettél te, minden jónak az igazi vesztese
Az egyik énem jót akar a másik meg rosszat
A szívem ettől poshad, Uram a lelkemet mossad
(Bridge)
Igaz, a létezésem értelmét sokszor kételtem
De én még hiszek Istenben, hiszek az énemben
Ez már a te gondod, és az enyém, hisz egyek vagyunk
Közös az agyunk, minden tagunk, mert egyek vagyunk
[2x Refrén]
Megváltoztál és így veled együtt már én is
Én, én vagyok, te, te de egyek már mégis
Talán valami minket egyszer majd széttép is
Remélem az imám felér az égig még így is
Te nem akarsz szerelmes lenni már soha, én ostoba
Én erre azt mondom, hogy te vagy az igazán nagy ostoba
Aki csak a szemünkbe néz az rögtön azt gondolja,
Hogy ez az ember magát a saját énjével rombolja
De lehet, hogy te csak egy rohadt démon vagy aki kísért
Kiakarod vájni egy érző emberi lélek szívét
Megváltoztál és ez így nekem nagyon de nagyon nem jó
Olyan lettél mint egy lelket vájó tűzhányó
Nem tudom, talán én még hiszek, hogy jó irányba változol
Minden mocskot rám hozol, nem nézem ahogy elkárhozol
Kérlek te, legyél én, ne legyél a szakadék legszélén
Azt akarom, hogy együtt menjünk át a legvégén
(Bridge)
Igaz, a létezésem értelmét sokszor kételtem
De én még hiszek Istenben, hiszek az énemben
Ez már a te gondod, és az enyém, hisz egyek vagyunk
Közös az agyunk, minden tagunk, mert egyek vagyunk
[2x Refrén]
Megváltoztál és így veled együtt már én is
Én, én vagyok, te, te de egyek már mégis
Talán valami minket egyszer majd széttép is
Remélem az imám felér az égig még így is
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
