|
|
|
|
|
| Előadó: | Tkyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tudom ha menni kell majd elindulok én is
A szemem zöldjéből majd eltűnik a fény is
Nem leszek más csak rengeteg embernek emlék
Nem vágja senki majd hogy hogyan éltem nemrég
Elveszik minden, ami most itt van a fejemben
De amit a múltban tettem, majd tovább él a jelenben
En megyek tovább, köszöntöm a régi arcokat
Itt hagyom nektek mind a földi poklot meg a harcokat
Nem nőnek szárnyaim csak elhúzok a picsába
És hidd el már nem érdekel hányan foglalnak imába
Kurva nagy házam lesz, felhőből lesz a négy fala
Nem lesz ott többé már se nappal és se éjszaka
Ittmarad minden a sok lemez meg a könyveim
A pipám az ágy alatt a sok emlék meg a könnyeim
Imádtam élni, megbasztam az össze hétvégét
Megfogtam a gyertyát és elégettem a két végét
Akkora szövegeket írtam, hogy csak ámultak
A színpadon meg olyan showkat toltam, hogy csak bámultak
A lányok imádtak, csak az nem, aki béna volt
Őket meg leszartam az élet nekem céda volt
Úgy eltem mint a költők örülten és büszkén
Átugrottam mindent, de a lelkem fennakadt egy tüskén
Kitépte belőlem a vágyat, hogy még maradjak
Meg gyereknek és folyton csak a napfény felé szaladjak
Refrén:
Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal, majd legyen minden fekete, azt takard be a szavakkal.
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák.
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák.
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam.
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam.
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék.
Mert itt sebhely van az arcomon, úgy néz ki mintha nevetnék... de
Én tudtam örülni a kevésnek
Meg, hogy érzés lettem, amit sok emberbe bevésnek
Nem álltam meg soha a végénél
Mert imádtam a szakadékba lenézni a szélénél
Imádtam mindent ami őszinte, mert tudtam az igazságért le kell mászni a földszintre
Nem volt sok barátom de kevés sem
Mert rengetegszer mondtam, én nem érem be a kevéssel
Hajtottuk az éjszakát a szerelmet
Mert tudtuk, hogy az idő rideg, nem ismer majd kegyelmet
Imádtam szövegeket írni, nézni, ahogy minden ember elkezd nevetni meg sírni
Szerettem játszani a szavakkal, mert ott éltem minden szóban mindig másmilyen alakkal
Nem néztem én soha az órámat
Jó messzire eldobtam a Bibliát meg a Tórámat
Nem hiszek a mennyben meg a pokolban
A szivemet a nőknek adtam egy gyönyörű csokorban
És mindig tiszta ágyban voltam én velük nem bokorban
Mert a lelkük kellett, nem a bugyijukban kotortam
Refrén:
Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal, majd legyen minden fekete, azt takard be a szavakkal.
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák.
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák.
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam.
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam.
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék.
Mert itt sebhely van az arcomon, úgy néz ki mintha nevetnék... de nem
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
