|
|
|
Verze 1
Lépésenként felgyorsul az iram,
csak egy barát maradt végül, aki velem kitart...
Magam mögött hagytam minden felégetett hidat,
minden olyan embert aki negatívan kihat.
Egy a baj, hogy a szavakból lesznek később gondok,
inkább kétszer gondolok át mindent, amit mondok.
Minden olyan éjszakán, mit egyedül el töltök,
akkor jövök arra rá mi értékes a földön...
Talán boldog lehetnék, viszont ez nem éden,
ahol én is jócskán kiveszem a részem
abból, ami tiltott abból, ami tabu,
ráadásul kézzel lábbal döngetem a kaput,
azt a kaput, ami zárva előttem már régen...
Várom azt a percet, hogy megforduljon az érem
minden összefüggést, amit nem értek azt értsem.
Ráadásul azt a tényt, hogy ő mért jó, én mért nem?
Refrén
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
vesztesnek hívtak, kik valójában senkik.
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem,
ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Verze 2
Boldog voltam vele, de megváltozott a világ,
ketté szakadt az utunk, mert nem egy az irány.
A valóság túl szürke, az álmaimból élek.
A testem csak egy börtön, mibe bent ragadt a lélek.
A tudat, ami meghatároz minden gondolatot,
két éve már nem éreztem azt, hogy boldog vagyok...
Nem tudok elrugaszkodni, mert az emlék visszahúz.
Végül csak az számít, hogy a kapcsolatból mit tanulsz!
Van, hogy én is elfojtom az érzéseim mélyre,
Istentől azt kérve, hogy vegye már le végre
a hátamról a súlyokat, mert nem bírja a vállam,
viszont ez a súly tett engem azzá kivé váltam!
Én vagyok az egyetlen, ki könnyíthetne rajta,
hogyha minden alkalommal nem ütközne falba...
Nem vagyok már az az ember, aki csak feladja,
egy nap úgyis büszkén állok rá a rajtra!
Refrén
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
vesztesnek hívtak, kik valójában senkik.
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem,
ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Verze 3
Kevés az az idő, amit csak magunkra szánunk,
nem teszünk az álmainkért semmit és csak várunk
arra, hogy majd valaki helyettünk mer lépni,
egész addig várunk, amíg valaki eltépi
a szalagot a célnál, amit nekünk kellett volna
és kimondjuk a mondatot: Nembaj, majd holnap...
Viszont eljön az a nap is, mikor nem lesz holnap
és úgy néznek majd vissza rád: csak az időt lopta...
Refrén
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
vesztesnek hívtak, kik valójában senkik.
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem,
ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Jótékonysági árverésen került kalapács alá a Radnóti Színház számos emblematikus kelléke, amelyeket Kováts Adél, a színház igazgatója adott át a szerencsés licitálóknak. A befolyt összeggel három civil szervezet munkáját segítik, akik összesen 1,5 millió támogatáshoz jutottak így, a Radnóti jóvoltából.
Kováts Adél színházigazgató az árverésen
Az emberség kellékei sikerét mi sem jelzi jobban, hogy a kellékek többsége a kikiáltási ár duplájáért kelt el.
A legmagasabb áron A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor kelt el, de szintén rekordáron vitték el az Ádám almái Lambert macskáját Csomós Mari szövegkönyvével együtt, az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és koronát, valamint azt a sok előadást látott színházi széket, amely 35 éven keresztül állt a Radnóti szolgálatában.
Az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és korona új gazdára talált
Az átadón Kováts Adél, a színház igazgatója minden licitálónak megköszönte, hogy a gyűjtés által hozzájárultak azon társadalmi felelősségvállaláshoz, amelyet a Radnóti Színház az előadások játszásán felül is cselekszik és képvisel. Az online aukció, amelyben „a színházi kellékek az emberség kellékeivé váltak” a Radnótival már két éve együttműködő Publicis Groupe ügynökséggel közösen valósult meg. Ennek köszönhetően
a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, az Utcáról a Lakásba Egyesület és az InDaHouse Egyesület összesen 1,5 millió forint támogatáshoz jutott.
Ahogyan Kováts Adél fogalmazott, „ezek az egyesületek azokat az ügyeket képviselik, amelyek az Én, Daniel Blake-ben is megjelennek. Az előadás tűpontos látleletet ad a társadalmunkról, és megható módon foglal állást a társadalom perifériára szorult emberek szolidaritása mellett.”
Jobbra az A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor
Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke elmondta, hogy az áruházaktól, vendéglátóipari egységektől naponta 28 000 kilogramm étel kerül hozzájuk, amelyeket még aznap eljuttatnak az ország 400 különböző pontjára más szervezetek bevonásával. Kiemelte azt is, hogy az aukción befolyt összeg több mint 4000 csomag élelmiszer célba jutását teszi lehetővé.
Az Utcáról a Lakásba Egyesület képviseletében Rácz Viktória kommunikációs és adományszervezési koordinátor és Orosz Annamária szociális munkás volt jelen az eseményen. Az egyesület 13 éve foglalkozik azzal, hogy Magyarországon minél több ember lakhatását biztosítsa: a hajléktalanságban élőket szociális bérlakáshoz, a szociális szegénységben élőket pedig megfizethető lakhatáshoz juttatják, valamint segítenek nekik a munkakeresésben és -vállalásban. Emellett elindítottak egy menekültprogramot is, amelyen keresztül az ukrán háború eszkalálódása óta több mint 800 személyt támogattak.
Jót tettek és boldog tulajdonosokká váltak
A 2014 óta működő InDaHouse Egyesület alapító elnöke, Benkő Fruzsina a tevékenységük kapcsán elmondta, hogy
borsodi aprófalvakban, mélyszegénységben élő cigánygyerekeknek tartanak foglalkozásokat, akiket egészen a tanulmányaik befejezéséig támogatnak, figyelemmel kísérnek. Szervezetük abszolút a társadalmi szolidaritáson alapul, működésüket az adományok és az önkéntesek munkája segíti.
Végezetül kifejezte háláját, hiszen tudja, hogy a színházak is nehéz helyzetben vannak, ennek ellenére a Radnótinak mégis sikerült megtalálnia a kreatív módját, hogy „a semmiből teremtve adjon jelentős összeget három szervezetnek is.”
Fotók: Radnóti Színház
