|
|
|
Degz
Csak a zene van, meg a fejemben egy hang:
tegyél fel egy lapra mindent, mert a szakma pang,
vérszegény meg halk, míg az enyém, mint egy tank,
megveszek egy kiadót, ha rám szakad a bank.
Megtudják mi a flow, megtudják ki a jó,
eljutunk az emberekhez, mint egy rap híradó.
Minden új fel a face, a lényeg nem a pénz;
engedd el a múlt zenéjét, ez a jelen, te ma élsz!
Mindenkinek kell a fény, ami utat mutat meg,
képtelenség, amíg itt csak habi utca huzat megy...
Hét szótagos rím mi? - félholtra folyt, mint 'Lee
D-e-g-z-meg-a-Csé: Jégolvasztó Dream Team,
Addig jövök technikával, imiddzsel míg fel nem török.
Kérdés, hogy a szövegedben mi nincsen mit el nem lövök?
Kölyök, ölök ahogy pörög a nyelvem kint az ég úgy dörög,
hörög-köhög ahogy döfök - A rappem, mint a kés szúr, köcsög
Refrén
Padlón vagy, állj fel és tedd meg azt,
mit hajt a szív és a cél megad.
Addig megyünk míg a filmszalag,
el nem szakad és vége van.
Cserii
Megjártam az utat mibe beleszóltak mások
"I never give up" - még ha térden kell is másznom!
Nem ismertek eléggé, már felnőtt ez a kölyök
hátrahagyva mindenem, majd magam utat török.
Nem fordulok hátra, csak előre nézek,
taposom és kijárom az utam ez a lényeg.
Szívemen a bélyeg, bennem ilyenek a gének,
kitörök a csendből hova elnyomtak az évek.
Vonzottak a bajok és a téveszmék,
mint egy füzetnek egy lapját úgy téptek szét...
De sosem volt még olyan, hogy én leragadtam,
az életemnek sikereit learattam.
A D-E-G-Z pártol, minket semmi sem gátol.
Beizzítjuk a szikrákat, tüzet csiholunk bárhol.
Felizzott a talajunk perzsel, éget, majd lángol,
viharként söpör ki magával, mindent felszámol.
Refrén
Padlón vagy, állj fel és tedd meg azt,
mit hajt a szív és a cél megad.
Addig megyünk míg a filmszalag,
el nem szakad és vége van.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
