|
|
|
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Saját magam keresem
ezen az úton
Semmi értelme nincs
merengni folyton a múlton
A visszajárót otthagyom a pulton
És lépek, gyújtom a gyufát,
meg vele együtt a képed
Megtanultam együtt élni
azzal mitől félek
A legkönnyebben úgy
vesztesz el valamit, ha félted
Hiába kiabálsz hangosan,
mert csak az érvek számítanak
Meg a tapasztalat, mit az évek
adnak, így a 30 felé közel
már átlátom a pályát
Gyere az ösvényen utánam,
tartom a fáklyát
Akkor is lecsap a villám,
ha derült az ég
Mit számít a külső,
még lehetsz belülről szép
Mit súg meg a szél,
és mit diktál a szív
Elveszik az ösvényen,
aki csak piál és szív
Néhány kavics a sárban,
amit aranynak látsz
Nem juthatsz el a célba,
ha csak magadra vársz
Örökérvényű szabály,
hogy felállok, ha elesem
Nem akarok sokat,
csak a boldogságot keresem
Mert véges az idő,
és nálam van a döntés
Magad előtt légy a példa,
mert szívedben az ösvény
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Nem értem,
hogy sokan miért nem értik
Az életüket nem,
de a vagyonukat féltik
Óriási lecke, meg óriási tudás
Ha az úton amin jársz,
végig elkísér a bukás
30 éves vagyok,
de olyan mintha tegnap
múltam volna 20
Az idő elrohan mindennap
Messziről integetnek
az emlékek, hogy viszlát
Az évek múlásával
a fejemben minden tisztább
Megváltozott a világ,
és vele változtam én is
Nem egyszer feladtam volna,
de látod nyomom mégis
Tudod csak azért is,
mert nem álltam a sorba
Akikkel elkezdtem,
már rég abbahagyták sorba
Bejártam minden ösvényt
az úton mit csak lehet
A mai napig ufóként
néznek rám az emberek
Hogy egy sivatag közepén
próbáltam meg kutat ásni
Csak a közízléshez
nem vagyok elég mulatási
Nem számít, hova visz ez az út el
A sötét felhőket az égről fújd el
Poros utakon és ösvények mentén
Ha nem mennék, az nem is lennék
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
