|
|
|
| Előadó: | Hibrid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
HIBRID
H-I-B-R-I-D meg a RAZO!
Mi van emberek?
Most egy kicsit hangosítsátok fel azt a kurva wirelesst!
Hogy ti is meghalljátok, hogy mi az az igazi RAP!
Azt hiszem, hogy felesleges mondani a nevem,
De bemutatkozom, H-I-B ötödik elem!
Őszinténbe tolom, de te ne nézd a szemem,
Nézd a kezem, kidolgozom a belem,
A rosszat elengedem, de te ne menj még,
Én még egy kicsi pár beszédet szeretnék,
Azt kívánom, hogy csináld meg a szerencséd,
És legyen egy nagy házat mellé legyen egy nagy medencéd,
Tudod honnan jövök pont, az Istentől azt kérem,
Hogy a rap maradjon életfogyt,
De én még tartom magam ott, ahol egyet lépek félre
És hamar jön a rotty,
Megyek utamon, el semmi nem tántorít,
Sose változom, bárki is változik,
Korrekt maradok, a lelkem nem kárhozik,
Áldással megölöm azt, aki megátkozik,
Ref
Az élet olyan, mint egy hullám vasút,
Egyszer fent a magasba, egyszer legalul,
De én megyek előre, bárhogy alakul,
Néha megpihenek, de hosszú még az út,
Nagyon mély az a kút, ahonnan merítek,
Gyere úgy ahogy én, jövök, felejtsd a bút,
Mert itt felemészt majd téged is a temetetlen múlt!
Néha megpihenek, de hosszú még az út,
RAZO
Nem mindegy, hogy mi ellen küzdesz, hogy miért,
Hogy mi van legbelül, ha szakad a kötél,
Ha vékony a tálca vagy kövér,
A pénz az iránytű, megmutatja mit érsz,
Ki az aki szeret, ki végig kísér,
A jelige harcolj, a jelszó meg ne félj, játék minden,
Csak hallgasd az igét, csak kösd be az övet
És maradjál kemény, mi a csövön most kifér,
El szalad az idő, mert bízni már nehéz,
Ne a múltamból ítélj, mert változok én is, lehullik egy levél,
Ez igaz és tömény, ez ritka marad, mint a holló, a fehér,
Ami messzire száll, hogyha borus az ég is, haladj tovább!
Ref,
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
