Hányszor játszod le utólag mit hogyan tennél
Hogyha újra választhatnál, tényleg odamennél
Másokat nézve úgy érzed, hogy jobb vagy ennél
De ha a cipőjükben járnál Te is olyan lennél
Mint ők, mások vagyunk mégis egyek
Alul a tűz ami éget felül pedig várnak a mennyek
Mi a kettő közé ragadtunk és mindig attól függ
Hogy éppen melyiknél válik be minden apró trükk
Végig egyedül vagyunk, csak sokan elkísérnek
Az úton minden rossztól végig megkímélnek
A kedvesség, önzetlenség centijének
Az ad értelmet sokaknak, hogy épp meddig élnek
Lángok, felvillanások, csupán impulzusok
Boldogság vagy harag szülte inzultusok
Az ember régóta ilyen, mindig elbúj, ha fél
Eggyé vállunk a földdel vagy elfúj a szél
Éld meg minden percét
(Bárhogy is lesz)
Cipeld a terhét
(Úgy élhetnék)
Fontosabb nincs ennél
(Csak jegyezd meg)
Az légy ki lennél
Ragaszkodtam ahhoz kinek semmit sem jelentettem
Mindig akkor jöttem rá, mikor végleg elengedtem
A szörnyeimet belül, magamnak teremtettem
Mindig akkor jöttek újak, mikor végre felengedtem
Keserédes teher a beleérző készség
A napok súlya rajtam állandó az éhség
A megértésre, hogy amit látok az normális
Szélsőségeket élek meg, de mire vágyok az formális
Fény hangulatok hoznak régi emlékeket
A csillagokat nézem, az égi erkélyeket
Minden utca a sötétben mást ad nekem, mint nappal
Ha elfojtod a sírást, később belülről felszabdal
Impulzív az ember, egy élő kölcsönhatás
És az élet amit él félő hogy csak kölcsönlakás
Amit megszerzünk már régi ezért vágyunk az újra
Ha változásra vágyunk majd a sorsunk újra gyúrja
Éld meg minden percét
(Bárhogy is lesz)
Cipeld a terhét
(Úgy élhetnék)
Fontosabb nincs ennél
(Csak jegyezd meg)
Az légy ki lennél
Éld meg minden percét
Cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél
Az légy ki lennél
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM