|
|
|
| Előadó: | G.w.M |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rapp, Hip-hop |
| Címkék: | Keressük! |
Azt mondtátok elszálltam az igaz fentebbre ültem,
a zenéimmel minden ügyes rapes tököst kilőttem.
A fanoknak zenélek nem az irigy kutya kölyköknek,
Több ezer rappernek rappelek és ezért meglőttek.
Nem a legjobb tehetségnek indultam de éreztem
hogy pár hónapba kerül és a rapperek elvéreznek.
Nem mutatta senki hogy a kerületig fejjebb,
a zenéim fertőzőek így az országba terjed.
Nem mászok fel senkin eszem ágába se volt ilyen,
megkerestek a nagyok nem vágták hogy itt még van ilyen.
Nem én kerestem meg a zenét, ő keresett engem,
papír toll a kézben és a vége baszdmeg ez lett.
Autógrammot osztok te meg szopkodod a toust-ot,
párszázas nézettség fiam ülj pinádra kussolj!
............?
...........?
Refrén:
elkezdődött, szakít a ritmus,
BLR a beat de nem kellenek a farsok!
kezek az égbe, porból a fénybe,
felém billen ez a szerencse mérleg.
Tények vannak rólam mostmár ismerik a nevemet,
a legnagyobbak spanjaim lesöpörjük a szemetet.
Beszólogatnak, célozgatnak nevetséges rapperek,
ha viszket a lyukad pinásom egy szavadra leteszem.
tizenévesen elértem amit mások nem tudnak,
Curtis tesó adja vérünk a fars kutyák felszopnak,
Nem írok senkinek oltást,
nincs ingyen a reklám nem a mesében vagyunk
itt a kurva királylány kint áll.
utcákon a számom pörög,
nyomatják a spanok,
Brutális a cuccom ezért egyre több a fanom.
Ahova most indultok, onnan ezer éve távoztam,
mikrofont nem foghatsz mellettünk csula a szátokba!
Mélyről jövök de a csúcsig dalolok,
hogy mi a véleményed kutya azt magasról leszarom.
Nem játszom el a habi dumásságokat sztorikat,
tedd le a mikrofont húzd fel a bugyidat!!
Refrén:
elkezdődött, szakít a ritmus,
BLR a beat de nem kellenek a farsok!
kezek az égbe, porból a fénybe,
felém billen ez a szerencse mérleg.
Rapperek most csitt van cipzárt behúzni a szájon,
a dumádtól már hányok és még playback-re gyártott.
a múlt mögöttem van ahogyan te is ott vagy tökösöm,
Amiért te szenvedsz azt én nevetem ki böfögöm, röhögöm.
a tehetség kutatós rapper,
beülsz most a padba és meghallgatod a mestert!
Több ezren már mögöttem és nő egyre a létszám?
pc mikrofonnal kezdem a studió tesó megvár.
Pár száz forintból csináltam egy klippet,
Egy kamera meg spanok mégis a csúcs felé néztem.
Leszóltátok amit csinálok mostmár meg nyalnátok,
olyan szöveget csapok még a bugyi is átázott!
Nem kellenek milliók ahhoz hogy jó legyen a zene,
olyan ez az alap hogy leszakítja neked a fejed.
Azt mondod a legnagyobb te vagy gratula hozzá!
Kibeszélnek szememben meg a tökömet szopják...
Refrén:
elkezdődött, szakít a ritmus,
BLR a beat de nem kellenek a farsok!
kezek az égbe, porból a fénybe,
felém billen ez a szerencse mérleg.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
