|
|
|
Most még nagyobb a ricsaj, hogy miért? Mert itt van az új szólóm
A zúzós flowal Riddler jön a beat meg Tibbah a Bloose Broból
Uccsó szóról szó sincsen a szókincsem mindig túl jó volt,
Hogy elrejtsem így reppeltem, hogy ne felejtsen az utókor,
Ha az út rossz volt is lépkedtem lassan, toltam a szekerem
Akkor is, ha mindig volt aki azt mondta ne tegyem
Ez ilyen egyszerű, olyan mintha szomjas vagyok innom kell
Mindig az volt az elvem, hogy ha nem robban nagyot nem írom le
Ezt így fogd fel, battle rap a harchoz nem kell pisztoly se
A biztos ez, a styleom maradt 90-es east coast flash
Nem kínos szenny szar ami sajnos nagyrészt nonstop itthon megy
Az paródia mind, ha hallom megkérdezem vicc volt-e
Az enyém UG nem fog a szutyok tévében szólni,
Ha nem érted miért van így, majd súgok: az értékrend torz itt
Ez valódi és nyers, mert nem tudom 2D-ben tolni
Tiszteletadás a nagyoknak, nyugodj békében Sean P!
Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart
Visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar! (2×)
Sokan nem értik a hollót, de én nem érzem furcsának,
Mert a legtöbben galambok és a szemétben turkálnak
Nyomni fogom míg páran a zenémre ugrálnak
Nincs pénz benne, de így legalább nem néznek kurvának,
Ha köpök rád mert ugatok az nem eső, hanem szökőár
Örök gát van bennem amit csak ezzel a szarral török át
Pörgök rá és repülök, mert így összeforr a törött szárny
Jövök már feléd haver a félhomályból a ködön át
Dörög a szám, mint az ég és azt hihetnéd itt a vég
Pedig ez pont genezis a sötétségből tiszta fény
Nincs káosz rendet magam köré zivatarral teremtek
E világi törvényeknek nincs hatalma felettem
Basztathatsz bármivel cáfolom a vádat
Yeah esőt hozok ezért számolok a sárral,
Ha ugattál rám azt jelzi a lábnyomom a szádban
A vihar vagyok miután összetákolod a házad
Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart
Visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar! (2×)
Túlvilági a cuccom, de nem ördögtől való
Ember vagyok, de az aurám a földgömbtől nagyobb
Hullámokat vet a neten minden föltöltött dalom
Metált nyomok, de a partyn fröccsöntő vagyok
Visszaadom a kraftot amit a kölyköktől kapok
Más vagyok, mint egy reppsztárnak öltözött barom
Ezek kigondolt, precíz sorok nem rögtönzött szarok
A gondolatok szabadok nem bebörtönzött rabok
Flörtölök a szavakkal szótagról szótagra
Azért reppelek reppről mert ez nem fos takony popszakma
Ez mindent elsöprő hurrikán az elroppanó korhadt fa
És nem enyhül az idő míg egy szó is van a tollamban
Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart
Visszasúgom nekik mosolyogva: én vagyok a vihar! (2×)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
