|
|
|
| Előadó: | Riddler |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Riddler Juhász Marcell |
|
eNzim Nóniusz Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Előtte egy srác voltam ki rettegett a múlttól
Alig hittem el, hogy lehetséges, de vele minden új volt
Hosszú úton találkoztunk és együtt mentünk tovább
Ha ez egy álom akkor az biztos, hogy mi nem kelünk korán
Nem megszokás ez évek óta izgalom meg új kaland,
Hogy ez valóra váljon nem kell, hogy csillagok lehulljanak
Csak egy impulzus, egy szikra ami lángot gyújt
Nem volt mindig könnyű, hosszú a lista miben változtunk
Hiába van szerelem, ha nincs kompromisszum készség
De mára olyan összhang van, vele a holdon is túlélnék
Nekem levegő, hogy itt van velem ő
Ha feladnám, az akaratom belőle nyer erőt
Ő az aki arcomra mosolyával mosolyt csal
Akkor is ha stressz nyomaszt akkor is ha komoly baj
Okos csaj, ha tanácsot ad hallgatok rá
A tökéletes szépsége már csak hab a tortán
Egy harcos nő szerintem vele ne szarakodjál
Mert kedves, de ettől könnyen válik amazonná
Szavam fogytán, mert bármekkora érzelmeket írsz le,
Ha hangosan kimondod mind úgy lesz egyre kisebb
Furcsa erről írni a lelkem betűrendben,
Mint egy gigantikus hajó kismakettje egy üvegben
Nem verőfényes napsütés, hanem egy derűs este
Mikor úgy látunk tisztán mindent, hogy ahhoz a szemünk nem kell.
Ahol te vagy mindig otthon vagyok mindegy hogy merre járok
A szivem hozzád hazaért ennél többet nem kívánok
Pillangók lepik el belülről a lelkem
Csak annyit kérek tőled, soha ne hagyj el engem.
Ez nem kamasz szerelem, mert mást jelent már felnőttként,
Hogy együtt élünk együtt vagyunk felelősek kettőnkért
Feltölt és megnyugtat velem örül minden sikernek
Egy sziget lett a szürke tájban ami engem színez meg
Sivatagban oázis, viharban menedékhely
Mostanra olyan már nincs amit miatta ne tennék meg
Mindent megér, hogy esténként mellé feküdjek le
És minden nap jól indul hisz egymás mellett kelünk reggel
Nem tartja fogva a hollót együtt repül vele
A szemembe néz és tudja minden démont elűztem-e
Feltüzel a testével soha más nő nem kéne
Büszkén vagyok hű hozzá és nem túlzás ezek tények
Levágta a láncaim így már nem csörög fém béklyó
Attól, hogy elvesztem, egy részem örökké félni fog
De élni jó haver főleg ha megvan kivel érdemes
Tudom milyen érzés mikor az ember már túl rég keres
Megtaláltuk egymást minden érzés felnőtt velünk
Kezeljük ha gond van mindig lesznek felhők felül
Ő felsegít, mint mikor kölyökként elestem
Már mondtam és igazam lett örökké nem eshet
A jövőkép jelen lett a múltat elengedtük
És egymásban egymást újra teremtettük
Közös útra jegyet vettünk és teljesen megérte
Mert bárhol járok így ott lesz a kezem a kezében.
Ahol te vagy mindig otthon vagyok mindegy hogy merre járok
A szivem hozzád hazaért ennél többet nem kívánok
Pillangók lepik el belülről a lelkem
Csak annyit kérek tőled, soha ne hagyj el engem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
