



Azt kérded mi újság azt mondom nem sok jó
Fej leszegve járok, mert félek hogy megbotlom
Nem nézek előre a tekintet a járdán van
Mert rettegek, ha odaérek semmi nem vár rám majd
Átjár a hangulat amit aláfest az utcazaj
Szemerkélő eső, csövesek, kutyaszar
Túl hamar kapunk mindent vagy simán soha sem
És mikor fenn vagyunk nem tudjuk mi vár odalent
Közhely, de tény mindennek vége lesz egyszer
Majd a legszebb álmod közepén ébreszt a wecker
Nem tart semmi örökké, de minden rutin szerű
Ha lesírod a festéket az arcra új smink kerül
Ez a mese hű az élethez mert keserű a méz benne
Elrejtjük a félelmet ami egybegyűlt a lélekben
Egyedül a tér ellen itt vagy a reggeli tömegben
Ücsörgök és tördelem a kezeim az ölemben
A könnyek nem hazudnak ők elmondják ha szarul vagy
A múltam cseppjei a szemem sarkában lapulnak
Adj uram szép álmot vagy legalább egy espressot
Okoskodás nélkül hogy a sok kávé nem tesz jót
A stressz nem mond semmit némán térdel a nyakamba
És álmomban ordítozom éjjel a falaknak
A hajnal majd a szemem alá karikákat rajzol
Aki megkérdi hogy vagyok szarik rám magasról
A kvalitást hajszolom meg persze azt a kurva pénzt
Hisz célok nélkül nem marad semmi csak a puszta lét
A munkabér hó végén az a mű nyúl a bot végén
Agár verseny vég nélkül, kisírt szem, orrvérzés
A holt tér és üresség már kitölthetetlen
Én változnék, de azt sem tudom mi tört el bennem
Tíz fröccsel a fejem lesz az én labirintusom
Aztán szokás szerint bealszom az éjszakai buszon
Néha tré a habitusom, de sokan tartanak jó arcnak
A sikereim garantálják, hogy időnként koppanjak
Megfakulok egy kicsit mikor a napba nézek
Aztán nem tudom merre menjek hogyha sötét lesz
Végül talán véletlenül, de mindig hazatérek
De mostanra megtanultam az otthon kurva törékeny
Önérzet? Büszkeség? Néha azt sem tudom mit jelent
Olyan dolgokat tettem meg azt hinnéd viccelek
A beat megy benn a fülemben mindenhova velem jön
Csak csöpög rá a szöveg, mint az esővíz az ereszből
Lyukat váj a betonba pedig se ének se refrén
Csak pofázok vég nélkül, emlékek, felejtés
Ne menj még kérlek csak egy percet maradj még
Flashbackek villannak foszlanak szavak szét
Saját arcom figyelem a metró ajtó tükrében
Nem tudok mosolyogni, mert nyomasztó űrt érzek
Megyek és pörgök a meló az most szükséglet
Hogy ne szívjam az önsajnálat elporladó füstjét be
Az ütések becsapódnak nem tudom mennyit bírok ki
Bármennyi szar jöhet az biztos, hogy leírom mind
A kínom kincs, amit elásnék kibaszott mélyre
Egy álmot kérek csak nem átvirrasztott éjjelt
Igyatok még egyet, ezt a kört én állom
Nem hívok taxit sem, asszem most sétálok
Indulok elkísérem a Dunát egy darabon
A víz a város fényei után megy szabadon
A tudás lesz hatalom a tudatlanság boldogság
Ha nem élted még át azt, amire sokszor vágysz
Orvosság nincs erre csak szűkszavú haverok feles a kisboltban,
Fűszagú panelblokk a placebo elmúlik és leülök a járdára
Mert félek, hogyha hazaérek senki nem vár rám majd.


Az Úton lenni boldogság című dokumentumfilm Földes László Hobo életművét dolgozza fel rendhagyó road movie formában.
A több mint egyéves forgatás során készült film archív felvételek és új anyagok segítségével rajzol portrét a Kossuth-díjas előadóról. A produkció február 13-án debütál a Dunán.
„Nem akartam az öreg rock and roll sztár
pozícióját megszerezni, és minden áron megtartani.
Még mindig újat akarok”
A Hobohoz kapcsolódó dalszövegek itt.
A filmről
Az Úton lenni boldogság című film Földes László Hobo dalszerző, énekes, előadó monumentális életművét mutatja be. A rendhagyó, mély érzelmekre ható road movie az archív felvételek mellett a zenész és az alkotók elmúlt időszakban megélt közös munkáját összegzi.
A film elsőként enged bepillantást abba a komplex, több mint egy éven át tartó forgatási folyamatba, amely Hobo életművét új művészi kontextusba is helyezi.
Portré és korszak
A Kossuth- és Petőfi Zenei Életmű-díjas Hobo a hazai zenei élet meghatározó alakja, a magyar rock- és bluestörténet egyik legismertebb zenekarának, a Hobo Blues Bandnek az alapítója. Leginkább közvetítőnek, mesélőnek tartja magát: olyan embernek, aki egész életében azt tehette, amit a legjobban szeretett – odaadással, kitartással, a konfliktusokat sem kerülve, sikerekkel és csalódásokkal együtt.
„A film nemcsak egy egyedi életutat rajzol fel, hanem az állandóan úton lévő közép-kelet-európai ember sorsát is megmutatja. Szabadságvágya, függetlensége, önállóságra törekvése folyamatosan összefonódott a magyarországi társadalmi, politikai és kulturális változásokkal. Persze iszonyú jó alap a zene, irdatlan az életmű, de közben ki tud bomlani egy másik dimenzió, egy magyar kultúrtörténeti tabló is. Ebben az életben rengeteg tragédia és szépség van, nekünk ezt kellett kibontanunk” – mondja Csáky Attila producer.
Forgatás – úton lenni szó szerint
A forgatás során a stáb elkísérte Hobót a 80. születésnapja alkalmából tartott Aréna koncertjére, forgott a kamera a fellépésein, a vidéki és határon túli turnékörútján, hogy végül egy igazán személyes, emberközeli, kulisszatitkokat és rengeteg archív felvételt bemutató film szülessen.
A művész saját szavaival
„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál.”
Alkotói koncepció
A film alkotói – Szederkényi Olga rendező, Csáky Attila producer és Kőrösi András vezető operatőr – több mint 100 órányi új felvételt, valamint jelentős mennyiségű archív anyagot dolgoztak fel.
A road movie műfaja tudatos választás
A film szó szerint követi Hobót, miközben feltárja ars poeticáját, a „honnan jöttem” történetét, és reflektál arra a történelemre, amely formálta személyiségét és művészetét.
„A film olyan, mint ő: önazonos, semmiképp sem hamis. Hobo nem szorítható be semmilyen skatulyába, nem tartozik semmilyen kulturális szegmenshez, klikkhez, nem akar egy stílusból életművet építeni – ő mindezek összessége. Mi a filmben ezt a fajta hobóságot, ezt a szellemi úton levést akarjuk megmutatni.” – fogalmaz Csáky Attila.
Hobo „nincs helye mellébeszélésnek” hozzáállása a film nyelvében is megjelenik: tiszta, mély és komplex portré rajzolódik ki.
„A személyiségéhez igyekeztük adaptálni a film mesélési módját. Szabályok nélkül utazunk egy öntörvényű művésszel koncertről fellépésre, fellépésről koncertre, közben beszélgetünk inspirációról, emlékekről, tragédiákról, munkáról – de sosem veszítjük el a humorérzékünket. Óriási szerencse, hogy a legintimebb gondolataiba és környezetébe is beengedett minket. Filmünk talán példa arra is, hogy mit tehet egy ember, ha kilóg a sorból?” – mondja Szederkényi Olga rendező.
Az NFI támogatásával, a SanzonFilm és az MTVA koprodukciójában, a BLUESFILM gyártásában készült.
HOBO 80 – Úton lenni boldogság televíziós premier 2024. február 13-án 21:00-tól a Dunán.
A tévépremierhez kapcsolódva külön hangsúlyt kap az életmű zenei dimenziója is
A tavaly év végén meghirdetett dalpályázatra 28 pályamű érkezett Hobo legendás dalainak feldolgozásaival. A győztes Day By Day zenekar a film február 10-i díszbemutatóján veheti át a díját.
Alkotók
Producer: Csáky Attila
A MOZGÓ fesztivál igazgatója. Több történelmi és szerzői film producere, együttműködött többek között Bereményi Gézával, Koltai Lajossal, Mészáros Mártával, Rofusz Ferenccel és Tímár Péterrel. Legutóbbi munkái közé tartozik az Úri muri, megazisten!, jelenleg Térey János Káli holtak című művének adaptációján dolgozik.
Rendező: Szederkényi Olga
Díjnyertes dokumentumfilm-rendező. Az Úton lenni boldogság című filmet megelőző legutóbbi munkái: Böll közlegény megmentése (2023), Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája 1-2 (2018).
Vezető operatőr: Kőrösi András
Vezetőoperatőrként az volt a feladata, hogy egységes képi világot teremtsen Hobo rendkívül színes és gazdag életpályájának. Témaérzékenyen fényképezve a jelent, megőrizve annak dinamizmusát, zeneiségét, érzelmeit és költészetét.
Vágó: Borbély Viktor
Az elmúlt 27 év legkomolyabb vágói kihívását jelentette számára a film elkészítése, hiszen hatalmas mennyiségű nyersanyagot kellett feldolgoznia: több száz óra forgatott anyagot, és közel 100 órányi archív felvételt.
Zenei rendező: Madarász Gábor
Gitáros, dalszerző, filmzeneszerző, aki dolgozott többek között Rúzsa Magdival, Kovács Ákossal, Somló Tamással, Dés Lászlóval, Presser Gáborral, Wolf Katival. 20 évig volt a reklámszakmában, mint zenei producer, és számos mozifilm zenéjét szerezte.