|
|
|
| Előadó: | Watch My Dying |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Trash Metal |
| Címkék: | Keressük! |
a másnak verset ásó titkár magába fojtja a titkát
a problémát a lényegével megragadva inkább
alszik az ördög, dörögve dörmög a lélegzőizom
nem szól, miért ne maradna még pár ikes elipszilon
kedvük szottyan az alkalmatlan születésnapra, bár
megrökönyödnek a könyökölésen, az új kor hangulatán
korszerűbben szeretnének gondolkodni és
szerelemből van a morális szex, nincsen sértődés
talán nem tudod, tovább hogy lesz
a nyelvtan egyszer még szabaddá tesz
úgy jön a válság két L-el, ahogyan a Nap kel fel
repül a nehéz kő, marad az a nő, látom minden reggel
fejlesztett menekülésben az az egy csak a talány
hogy el van vidve a szó, vagy víve, mindegy is talán
mondja a Francót, úgy jön a bálba, rég volt ott, nahát
ha kiesik majd a hangulatból, szanaszét töri magát
csúnyát mond a tévében, hogy meri? sípolás lesz így!
jó sok sorra ráillik, hogy how many people I can kill
megy majd jobban
mindig észnél légy
nézd csak
sorban döglik minden légy
hogyha mégsem tetszik
nem olyan nagy dolog
büszkén fel a fejjel
bátran írj blogot
csak nekem itt ,csak most, csókot dob, csak ne menjek el még
felpróbálna még gyorsan egy játékosabb elmét
kér, ne bomoljak, tudja jól, hogy furcsa a cucca, az utca, a cím
úgysem kell, hogy legyen mindig minden mondat végén pont
a fejlemény csak az elején nyeremény, bárki bármit állít
/ide még kell egy fél sor/ hiszen most sem a győzelem számít
csak az őszinte részvétel és hogy nincs elég cián
az addig járó mindig sárga kúton az óperencián
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
