|
|
|
| Előadó: | Watch My Dying |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Veres Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Trash Metal |
| Címkék: | Keressük! |
forog a kerék, lepereg minden perc
páncélozza a pillanatot, hogy
mit látnátok szívesebben
a roncsok között mitek marad ott
úgyis levetítik majd egyszer
nincsen biztonságos ülés
minden epizódban odavesztek
ugyanaz a szárnyaszegett repülés
a vásznon úgyis kiderül egyszer
mi is a válasz, mi a mentség
ha ennyien vagytok, mitől is féltek
miért nem mentek, mire vártok még
mindenképpen eljön a nap
majd látni, van-e menedék
minden gépen máshova ültök
hátha leszakad az ég
elfogy a hely, elfogy a kifogás
a felhők felett mindig süt a nap
úgyse maradhat nyom, de örökké
semmi se volt, ami fent maradt
mire számíthattok a végén
ki tudja igazán, miben is bíztok
kikutatnak kesztyűs kézzel
és cserben hagynak a titkok
és ha lentről visszahívnak
bekattannak majd a szíjak
megtartanak, visszahúznak
míg a maszkok mind lehullnak
forog a kerék, lepereg minden perc
páncélozza a pillanatot, hogy
mit látnátok szívesebben
a roncsok között mitek marad ott
ott lesztek mind kiterítve
nem számít ki a rossz, ki a jó
mindent megmérnek mielőtt
tűzre kerül majd minden szó
Az Artúr Rambo három évnyi munka, közös ötletelés és számtalan éjszakába nyúló felvétel után kiadta nagylemezét, amelyet december 6-án a budapesti Akvárium Klubban, majd december 20-án Pécsen, a Szabadkikötőben mutatnak be élőben.
„Alapvetően Marci szólólemezének indult az egész, de hamar kiderült, hogy ez annál sokkal több lesz” – mondja Balasi Ádám. „Nemhogy nyitott volt rá, hogy bárki hozzátegyen az alapötleteihez, hanem kifejezetten örült neki. A végeredmény egy hamisítatlan közös alkotás lett. Az album dalai tíz különböző helyen készültek, elképesztően sok e-mail szállingózott az éterben.” „Ez tulajdonképpen az utóbbi három évünk legjobb ötleteinek jegyzéke, és ha csak feleannyira tetszik majd az emberiségnek, mint nekünk, akkor nyertünk” – tette hozzá Agócs Márton.
A zenekar nem próbált egyetlen stílushoz ragaszkodni
„Az akrobatikus rock’n’rolltól a népzenéig számos irányzat megjelenik az albumon, de az alapötlet az volt, hogy csináljunk egy fasza magyaralter-lemezt”
– meséli Marci. A dalokban egyszerre van jelen a kísérletező kedv, a humor, a játékosság és a mélység – mindaz, ami az Artúr Rambót a hazai alternatív színtér egyik legizgalmasabb új szereplőjévé teszi.
„Ha muszáj lenne egy dalt kiemelni az albumról, akkor a Berillt választanám” – mondja Balasi. „Magát a dalt is nagyon szeretem, de még különlegesebbé teszi az, ahogy elkészült az első demója, ami tulajdonképpen 90 százalékban a végleges verzió. 2025 március 3-án délután háromkor ültünk le dolgozni rajta, és másnap reggel kilenckor végeztünk. Amikor elkészült, mindketten éreztük, hogy ez egy nagyon jól sikerült este volt, és azt hiszem, ekkor jöttem rá, mit is jelent nekem az Artúr Rambo tagjának lenni.” Agócs is hasonlóan érez: „Én is a Berillt mondanám. Az az este, amikor Ádival megírtuk, életem egyik legjobb napja volt. Remélem, sőt, tudom, hogy még sok hasonló lesz.”
Az albumot itt tudod meghallgatni.
A lemez nemcsak hangzásában, de üzenetében is határozott. „Van üzenet, igen: az élet a legjobb” – mondja Agócs.
„A sírva vigadást szeretnénk vigadva vigadásra cserélni, és határok mentén nem szétválasztani, hanem összekötni akarunk.
A dalaink is – többek között – ezért olyanok, amilyenek.” Ez a gondolatvilág átszövi az egész albumot, amelyben a zenekar egyszerre idézi meg a magyar alternatív zene hagyományait és lép túl rajtuk – közvetlen, mégis mélyen emberi dalokkal.
„Elmondhatatlanul boldogok vagyunk. Nem tudjátok elképzelni, hány álmatlan éjszakánk volt, és bár nagyon bulis társaság a miénk, ezeken az álmatlan éjszakákon – és nappalokon – nagyon-nagyon sokat melóztunk. Még szerencse, hogy a munkánk a legnagyobb buli a világon. A magam részéről teljes bizonyossággal tudom mondani, hogy ez a lemez a legjobb dolog, amihez eddig közöm volt” – vallja be Marci. Ádám hozzátette: „Ha annyit dolgozol egy lemezen, mint mi ezen, akkor a végén már nagyon várod, hogy kész legyen és útjára engedd. Hajlamos vagyok ilyenkor csak a hibákra koncentrálni és a végletekig simítani az egyenletlenségeket, amiket valószínűleg már csak én látok. De a túl sok komoly stúdiómunka után már nagyon várom a januárt, amikor ismét random ötletelünk az éjszakában Budapesten vagy Pécsett.”
A zenekar gőzerővel készül a lemezbemutatókra
December 6-án a budapesti Akváriumban, december 20-án pedig a pécsi Szabadkikötőben állnak színpadra. Első nagylemezük nem csupán bemutatkozás, hanem vallomás arról, mennyi öröm, munka, barátság és zenei szabadság van a közös alkotás mögött.
Fotók: Artúr Rambó
