|
|
|
| Előadó: | Heincz Gábor Biga |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Farkas Roland (Wolfie) Heincz Gábor |
|
Szabó Zoltán (Szabó Zé) Heincz Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Biga:
Nekem volt nagy házam,
Éltünk a mában
Amíg a rongyot ráztam
Az életem lenulláztam
A múltam zsákban
Húzza a vállam
De a lelkem a váram
Minden mást lebombáztam
Wolfie:
Nincs tető felettem,
a ruhám is foszlik szét,
volt hogy többet ittam mint ettem,
mégis van még mi ad reményt.
Bridge:
S bár nincs tető felettem,
de amíg van föld alattam,
tudok örülni önfeledten,
hogy ember maradtam.
Refr:
Nekem nincs már több mit adhatnék
Tudom mindent eljátszottam rég
Nem kell más csak a Nap meg a Hold
Csillagos ég ad nagy takarót
Már csak egy dallam húz
A régi régi halhatatlan blúz
Biga:
Bezony volt nagy házam
szerető feleség,
néha egy, két ,há....hagyjuk...
nőből 1 is több mint elég.
Volt,hogy füstölt a kémény,
bevallom gizda voltam, nagy menő
De egy szépnek indult reggel,
Mindenem elvitte ő....
Wolfie:
Láthatatlan szellemként, elharapom ajkam,
Bàgyadtan dùdolom a remèny dalàt halkan.
Meztelen igazsàgom fedèl nèlkül àrva,
Ègbolt alatt hajtom fejem kartonpapìr àgyra.
Beragadt emlèkek,ìgèret hegyek
Elmaradt ebèdek, kiègett reggelek.
Kacagò gyerekek iskolàba menet,
Egyszer engem is règ valaki szeretett.
Bàr szorìt a kabàtom amit màs levetett,
Meleget adnak a csatorna fedelek.
Uram vèdj meg,hogy ne legyek megtört lèlek
Ùgy tègy velem,hogy ez veled is megtörtènhet!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
