|
|
|
| Előadó: | ZságbaMacska |
|---|---|
| Album: | Haláli |
| Megjelenés: | Keressük! |
| Hossz: | 3:48 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Belebolondulnék a jóba
és szanaszét hagynék mindent.
Éjjel mennék bármilyen útra,
de célállomás nincsen.
Egy koszos sarokban megtalálom
egy rég elvesztett kincsem.
A mosolyod újra megkívánom,
kifogás még mindig nincsen.
Gyerünk, tovább-tovább, nem tudom hová…
Újra sötét minden.
Lábnyom az égen a hold tövében,
Így jó, hogyha semmim sincsen.
Mert tét nélkül lehet Kipróbálni,
hogy mélyen milyen az élet.
Ott, hol az otthon édes ízét
az álmomba kevertétek.
Felemel és elhajít a szív,
majd talpra állít és megtanít,
hogy semmi nincsen,
ha minden kincsem elveszik.
Ház jobb ez így!
Eleven a kép a szememben.
Csíkok a betonon előttem.
Én kézen állnék, hogy ez csak játék.
Figyelj már!
Játszd velem!
Legyen csend, vagy üvölts még!
Én hallani akarom a dübörgést!
Azt a gépet, a vörös mérget
Ha hozzád érek a dübörgést!
Nem látlak, megvakultam?
A világ rabolt el, amíg aludtam,
s hiába faragok kardot a fából,
a Sárkány itt van, csak te vagy távol…
Felemel és elhajít a szív,
majd talpra állít és megtanít,
hogy semmi nincsen,
ha minden kincsem elveszik.
Ház jobb ez így!
Eleven a kép a szememben.
Csíkok a betonon előttem.
Én kézen állnék, hogy ez csak játék.
Figyelj már!
Játszd velem!
Megint gödör, gyötör,
te meg mélyen a fenéken
fekszel és én meg nem értem,
hogy mi a kín?
Mi az, ami bánt?
Ellened van az egész világ talán?
Na, gyere már!
Hagyd a fenébe!
A fájdalom, ha eddig emésztett,
most légy vidám
egy kicsit keményebb!
Mert a szeretet a szereped
ezt jobb, ha megérted!
Felemel és elhajít a szív,
majd talpra állít és megtanít,
hogy semmi nincsen,
ha minden kincsem elveszik.
Ház jobb ez így!
Eleven a kép a szememben.
Csíkok a betonon előttem.
Én kézen állnék, hogy ez csak játék.
Figyelj már!
Játszd velem!
Felemel és elhajít a szív,
majd talpra állít és megtanít,
hogy semmi nincsen,
ha minden kincsem elveszik.
Ház jobb ez így!
Eleven a kép a szememben.
Csíkok a betonon előttem.
Én kézen állnék, hogy ez csak játék.
Figyelj már!
Játszd velem!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
