|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid |
|
Prifer Barnabás Marsalkó 'Halott Pénz' Dávid Papp Samu |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy lett volna fair?
Hogy lett volna fair, ahogy elvesztegettél
Hiába kértem már nem figyeltél
Hogy lett volna fair, ha több volt mint affér
Várlak hol a május földet ér
Mindenhol ott vagy a szobában
A függönyt, az asztalt már te hoztad
A kanapét cipeltük az apáddal
Ahol együtt nevettünk a mamáddal
Kint néztük a filmeket a teraszon
És ha ránk tört az éjjel
A bőröd a földön a bőrömig ér el
Behunyt szemmel nyomtuk az entert
Go go go away reggel, de aztán
Borús egy kedd lett
Egyre kevésbé volt hozzám kedved
Zavart a hangom meg
Zavart hogy nézlek
Mit mondjak? Bocs hogy élek
A falakon képek, de közöttünk fal
A szemed még lát, de a füled nem hall
Szerelem, szerelem, üresség
Mondd mi a különbség?
Hogy lett volna fair, ahogy elvesztegettél
Hiába kértem már nem figyeltél
Hogy lett volna fair, ha több volt mint affér
Várlak hol a május földet ér
De tudnom kell, hogy én szúrtam el vagy te
Vagy egyszerűen elmúltunk?
Mindenhol ott vagy a fejemben
A kávét, a teát ahogy szeretted
Ahogy fáztál a legnagyobb melegben
Mikor horkoltál mindig csak nevettem
Bár a takaród lehetnék egy percig még
Érezni akarom
Legyél megint az utolsó falatom
Az utolsó kortyom, az utolsó emlék
Utolsó vacsorán a feltét
Nincs bennem harag
És nincs bennem gyűlölet
De főzni se tudok lassan nélküled
Ha nincsenek ízek, ha nincs itt a szád már
Csak a neved, csak itt a számlán
A falakon képek, de közöttünk fal
A szemed még lát, de a füled nem hall
Szerelem, szerelem, üresség
Mondd mi a különbség?
Hogy lett volna fair, ahogy elvesztegettél
Hiába kértem már nem figyeltél
Hogy lett volna fair, ha több volt mint affér
Várlak hol a május földet ér
De tudnom kell, hogy én szúrtam el vagy te
Vagy egyszerűen elmúltunk?
Ha nem kellettem már, ha nem kellettem már
Ha nem kellettem mondd miért nem!
Ha nem kellettem, ha nem kellettem
Mondd miért nem!
De tudnom kell, hogy én szúrtam el vagy te
Vagy egyszerűen elmúltunk?
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
