|
|
|
| Előadó: | Pankastic! |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kálmán Tamás |
|
Kálmán Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | django-pop |
| Címkék: | Keressük! |
Could please never follow my steps where i go
Even if it’s so delicious don’t you want more
Move on whatever you want, is too close to the sun
Move on, i feel so hot but you blow out my fire,
When you talk.
Pa pa pa parler! thats all you do
You never cared if i wanted you
Pa pa pa parler without a clue
You keep on pushing this all night through
Never asking my name...
Loving all that a hate…
We’re just like fire and ice
Pa pa pa parler!
Je suis le django
Tu est la salsa ou tango
Pa pa pa parler!
i’m not the one for
You, and your not for me, no no!
Could you please drop the stupid idea of our love
Don’t knock on this door keep looking on the dance floor
Move on whatever you want, is too close to the sun
Move on, i feel so hot hot but you blow out the fire,
when you talk.
Pa pa pa parler! thats all you do
You never ask, you’re so in to you
Pa pa pa parler without a clue
You keep on pushing this all night through
Never asking a thing...
Always feel like a king...
Couldn’t be more obvious you lie
Without knowing my game...
Loving all that a hate…
You and i we’re just fire and ice
To see who you really are, kind of sad
You don’t need me to love youself
Wanna run wanna cry wanna laugh
Cause you just keep on….
Pa pa pa parler! Tu dis toujours
You never ask, you’re so in to you
Pa pa pa parler without a clue
You keep on pushing this all night through
Never asking a thing...
Always feel like a king...
You have a perfect fake smile
Without knowing my game...
And it’s obvious to see
We’re just like fire and ice
ooh, ooh,
Je suis le django
ooh, ooh,
Je suis le django
ooh, ooh,
Je suis le django
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
