|
|
|
|
|
| Előadó: | Rönk |
|---|---|
| Album: | Még egy méter |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:04 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
VERZE
Mondd, nem szoptam még eleget?
Kaptam hideget és meleget
Míg magánnyal basz az élet
Állandóan szarba lépek
Nem kérek mást, csak egy esélyt
Még van remény, de csak csekély
A szerencsétlent hülyének ítéld
Hogy ezzel magad megkíméld
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös
Mikor lesz már a nevező közös?
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs, mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
VERZE
Én vagyok, ki utána hajt
Mégis néz bután a csaj
Mintha vele durván bánnék
Bár nincs bennem ártó szándék
Nem érted, hogy miért bűzlök
ÉDESEM, mert érted küzdök!
Egyedüllétem elreteszel
De tudom jól, te erre teszel
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös
Mikor lesz már a nevező közös?
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs, mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
SZÓLÓ
KIÁLLÁS
Hülye fejben egy bamba agy
Arra kér, hogy magamra hagyj
Bárcsak feladhatnám könnyen
Nem néznék ki ilyen szörnyen
Felesleges bármit tenni
Ha Sziszifusz hozzám képest semmi
A végső összeomlás szélén
Annyit mondasz: hagyjál békén!
VERZE
Jól van, szoptam már eleget
Kaptam hideget és meleget
Befejeztem ezt a játékot
Mert ennyit nem ér az ágyékod
Nincs is más, ami megmarad
A szíved, a lelked elrohad
A kezemen a sok-sok döféstől
Csak egy ujj maradt: a középső!
REFRÉN
Sötét van már, a tudatom ködös
Tudom, mit érzek, nem kölcsönös?
Mikor lesz már a nevező közös
Önbizalomból nem vagyok ötös
Semmi sincs mi engem feldob
Minden nő magától eldob
De szeretet nélkül is létezem
A pornót még legalább élvezem
Sötét van már, a tudatom ködös
A célom szent, de az érdekem önös
Tudod, sosem voltam kedves
Csak önbizalomból: EGYES
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
