Emberdal
Mikor bejöttünk, még nem láttuk,
hogy honnan van a mi világunk
Csak csodálkoztunk mire képes,
az ember itt a földön élve
Vajon ki adta ezt,
kinek köszönhetem?
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned
Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
nem a majomtól származik az ember
Mózesnek hívták azt az embert,
akinek megjelent a Mester
Elmesélte, hogy születtünk,
s a tiltott fáról hogyan ettünk
Így jött be a halál,
s olyan röviddé vált
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned
Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
a saját képmására teremtett
Tamásnak hívták azt a srácot,
aki nem hitt amíg nem látott
Megmutatta neki Jézus,
a szegek helyét bizonyságul
Legyőzte a halált,
hát ne legyél többé Tamás
Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé
egyszer már megtette helyettünk
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé,
egyszer már megtette helyettünk
Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Egyszer már megtetted helyettünk
Nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Egyszer már megtetted helyettünk
OKTÓBER 23.
Békés emlékezést kívánunk!
