|
|
|
| Előadó: | Yiga |
|---|---|
| Album: | Elbaszott éjszakák |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:08 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kopp-kopp, ki az, neki is fáj ez
Környezete felől elég magas a BIAS
Valami ősmagyar, fél-fehéragyar
Filmeken felnőtt kőagy őrnagya
Ismertétek, egyszer, fölöttetek élt
Jóbarát volt, persze, de köztetek félt
Félt, félt, félt, félt, félt, de miért?
Hisz sose kért, kért, kért, csak épp zenélt
És ő lett az elsőszámú célpont
Egy olyan közösségben, hol mindenki vért ont
Nem fegyverrel, csak szóval, az állandóan folyó
Népszerűségharcban, mi, fáj, mint a golyó
Néztétek, de mégse ment az elviselés
Hadviselés ellene, módszereitek kevés
Fület találtak meg, csak épp azt a kettőt
Így kocsiból is csak egyet kapott: mentőt
Egyszer e rendszer vegyszere ellen
Kerget egy szemtelen, esztelen szellem
Beletekereg, elege lehet, eszem ette
Elevenen bekeretez, mese le se szedte
Szedte-vette teremetette, felettessel eltetette
Feleskette, lerendezte, keresztbe tett, belezgette
Tervbe vette, megverette, megtehette, per belepte
Szeretted, de elengedted - nem lehet, mert elfeledted
Érdekel, nem érlek el
Ki énekel, annak a vére kell
Nyisd ki szépen a két szemed
És talán épen átvészeled
De ez később jön (hééé), haladjunk előre
Jöjjön az, hogy ne feleljen hogy lépett a kőre
Az iskola, a gimi és az egyetem a helyszín
A kollégákat szépen leírja az az egy szín
Irigységtől sárga - akár az okker
Mert nem nagyon tetszett nekik, hogy csak ő a rocker
S a végén abból lesz (hú!) netán harc
Hogy mégis melyikük a true metálarc
Ha szájdobolni próbált, más verte kenterbe
Üzletei során tett szert e kenderbe
Yard oldalán bilincs, pofájába' fánk
Fűraktárra kilincs, mer' rájár a punk
Más szájában MDMA és meszka-
Lin, az ő kezében gördeszka
Kinn, az utcán, esőben, nem jártas
A gurulásban, hát csattan egy hátas
De felkel, és mégis leporolja magát
Átkozza az eget és szidja a hazát
De újra próbálja, és beüti a farát
De mégsem adja fel, van mellette egy barát
Emlékszem, ahogy megfejelte a betont
Mondván: én az őrültséggel keresem a zsetont
Mert ő nem egy zseni, mint Milikan vagy Thomson
De azt hiszi, keni-vágja ki Hunter S. Thompson
Vannak, akik szerint benne pszichopata lakozik
Ilyenkor lesz belőle egy szívre ható glikozid
És közéjük kerülve megtelepszik a mokszin
Megfertőzve, lesz belőle (Z)shiga-szerű toxin
Hát elmondom akkor, hogy ki is ez a srác
Ez talán minden őrültséget megmagyaráz
Mint a Xénia-láz, faluban szépia ház
Elmondom, hogy kitörjön a médiafrász
Hogy én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
A paraszt és a meleg és a karcinogén
Ha mégis azt mondanád, hogy te rám vársz
A policiklust váltja a szteránváz
Mert én vagyok, én vagyok ám, komám
A drogos-füves-LSA-s narkomán
Ki szemeidben egy picit retardált
Nézéssel egy szál cigit betarhált
Igen, én vagyok én ez a para genom, én
A meztelenül rohangáló parafenomén
Kit a gyomrodba te betáplálsz
Majd a beleidből robban a metángáz
Mert én vagyok, én vagyok, te kis kéjenc
A sárga-feha-feka-náci-zsidóbérenc
Lári-fári-féle rasztafári
Beállós beás vagy akár lovári
Hát én voltam én, hát persze, hogy én
Lelked-elméd felfrissítő enteogén
Kitárul a világ, ha tudsz gitárul
Pupilláddal tudatod is kitágul
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
