|
|
|
|
|
| Előadó: | Yiga |
|---|---|
| Album: | Elbaszott éjszakák |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:08 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kopp-kopp, ki az, neki is fáj ez
Környezete felől elég magas a BIAS
Valami ősmagyar, fél-fehéragyar
Filmeken felnőtt kőagy őrnagya
Ismertétek, egyszer, fölöttetek élt
Jóbarát volt, persze, de köztetek félt
Félt, félt, félt, félt, félt, de miért?
Hisz sose kért, kért, kért, csak épp zenélt
És ő lett az elsőszámú célpont
Egy olyan közösségben, hol mindenki vért ont
Nem fegyverrel, csak szóval, az állandóan folyó
Népszerűségharcban, mi, fáj, mint a golyó
Néztétek, de mégse ment az elviselés
Hadviselés ellene, módszereitek kevés
Fület találtak meg, csak épp azt a kettőt
Így kocsiból is csak egyet kapott: mentőt
Egyszer e rendszer vegyszere ellen
Kerget egy szemtelen, esztelen szellem
Beletekereg, elege lehet, eszem ette
Elevenen bekeretez, mese le se szedte
Szedte-vette teremetette, felettessel eltetette
Feleskette, lerendezte, keresztbe tett, belezgette
Tervbe vette, megverette, megtehette, per belepte
Szeretted, de elengedted - nem lehet, mert elfeledted
Érdekel, nem érlek el
Ki énekel, annak a vére kell
Nyisd ki szépen a két szemed
És talán épen átvészeled
De ez később jön (hééé), haladjunk előre
Jöjjön az, hogy ne feleljen hogy lépett a kőre
Az iskola, a gimi és az egyetem a helyszín
A kollégákat szépen leírja az az egy szín
Irigységtől sárga - akár az okker
Mert nem nagyon tetszett nekik, hogy csak ő a rocker
S a végén abból lesz (hú!) netán harc
Hogy mégis melyikük a true metálarc
Ha szájdobolni próbált, más verte kenterbe
Üzletei során tett szert e kenderbe
Yard oldalán bilincs, pofájába' fánk
Fűraktárra kilincs, mer' rájár a punk
Más szájában MDMA és meszka-
Lin, az ő kezében gördeszka
Kinn, az utcán, esőben, nem jártas
A gurulásban, hát csattan egy hátas
De felkel, és mégis leporolja magát
Átkozza az eget és szidja a hazát
De újra próbálja, és beüti a farát
De mégsem adja fel, van mellette egy barát
Emlékszem, ahogy megfejelte a betont
Mondván: én az őrültséggel keresem a zsetont
Mert ő nem egy zseni, mint Milikan vagy Thomson
De azt hiszi, keni-vágja ki Hunter S. Thompson
Vannak, akik szerint benne pszichopata lakozik
Ilyenkor lesz belőle egy szívre ható glikozid
És közéjük kerülve megtelepszik a mokszin
Megfertőzve, lesz belőle (Z)shiga-szerű toxin
Hát elmondom akkor, hogy ki is ez a srác
Ez talán minden őrültséget megmagyaráz
Mint a Xénia-láz, faluban szépia ház
Elmondom, hogy kitörjön a médiafrász
Hogy én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
A paraszt és a meleg és a karcinogén
Ha mégis azt mondanád, hogy te rám vársz
A policiklust váltja a szteránváz
Mert én vagyok, én vagyok ám, komám
A drogos-füves-LSA-s narkomán
Ki szemeidben egy picit retardált
Nézéssel egy szál cigit betarhált
Igen, én vagyok én ez a para genom, én
A meztelenül rohangáló parafenomén
Kit a gyomrodba te betáplálsz
Majd a beleidből robban a metángáz
Mert én vagyok, én vagyok, te kis kéjenc
A sárga-feha-feka-náci-zsidóbérenc
Lári-fári-féle rasztafári
Beállós beás vagy akár lovári
Hát én voltam én, hát persze, hogy én
Lelked-elméd felfrissítő enteogén
Kitárul a világ, ha tudsz gitárul
Pupilláddal tudatod is kitágul
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
