|
|
|
| Előadó: | Yiga |
|---|---|
| Album: | Elbaszott éjszakák |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:08 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kopp-kopp, ki az, neki is fáj ez
Környezete felől elég magas a BIAS
Valami ősmagyar, fél-fehéragyar
Filmeken felnőtt kőagy őrnagya
Ismertétek, egyszer, fölöttetek élt
Jóbarát volt, persze, de köztetek félt
Félt, félt, félt, félt, félt, de miért?
Hisz sose kért, kért, kért, csak épp zenélt
És ő lett az elsőszámú célpont
Egy olyan közösségben, hol mindenki vért ont
Nem fegyverrel, csak szóval, az állandóan folyó
Népszerűségharcban, mi, fáj, mint a golyó
Néztétek, de mégse ment az elviselés
Hadviselés ellene, módszereitek kevés
Fület találtak meg, csak épp azt a kettőt
Így kocsiból is csak egyet kapott: mentőt
Egyszer e rendszer vegyszere ellen
Kerget egy szemtelen, esztelen szellem
Beletekereg, elege lehet, eszem ette
Elevenen bekeretez, mese le se szedte
Szedte-vette teremetette, felettessel eltetette
Feleskette, lerendezte, keresztbe tett, belezgette
Tervbe vette, megverette, megtehette, per belepte
Szeretted, de elengedted - nem lehet, mert elfeledted
Érdekel, nem érlek el
Ki énekel, annak a vére kell
Nyisd ki szépen a két szemed
És talán épen átvészeled
De ez később jön (hééé), haladjunk előre
Jöjjön az, hogy ne feleljen hogy lépett a kőre
Az iskola, a gimi és az egyetem a helyszín
A kollégákat szépen leírja az az egy szín
Irigységtől sárga - akár az okker
Mert nem nagyon tetszett nekik, hogy csak ő a rocker
S a végén abból lesz (hú!) netán harc
Hogy mégis melyikük a true metálarc
Ha szájdobolni próbált, más verte kenterbe
Üzletei során tett szert e kenderbe
Yard oldalán bilincs, pofájába' fánk
Fűraktárra kilincs, mer' rájár a punk
Más szájában MDMA és meszka-
Lin, az ő kezében gördeszka
Kinn, az utcán, esőben, nem jártas
A gurulásban, hát csattan egy hátas
De felkel, és mégis leporolja magát
Átkozza az eget és szidja a hazát
De újra próbálja, és beüti a farát
De mégsem adja fel, van mellette egy barát
Emlékszem, ahogy megfejelte a betont
Mondván: én az őrültséggel keresem a zsetont
Mert ő nem egy zseni, mint Milikan vagy Thomson
De azt hiszi, keni-vágja ki Hunter S. Thompson
Vannak, akik szerint benne pszichopata lakozik
Ilyenkor lesz belőle egy szívre ható glikozid
És közéjük kerülve megtelepszik a mokszin
Megfertőzve, lesz belőle (Z)shiga-szerű toxin
Hát elmondom akkor, hogy ki is ez a srác
Ez talán minden őrültséget megmagyaráz
Mint a Xénia-láz, faluban szépia ház
Elmondom, hogy kitörjön a médiafrász
Hogy én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én
Én vagyok, én vagyok, én vagyok, én
A paraszt és a meleg és a karcinogén
Ha mégis azt mondanád, hogy te rám vársz
A policiklust váltja a szteránváz
Mert én vagyok, én vagyok ám, komám
A drogos-füves-LSA-s narkomán
Ki szemeidben egy picit retardált
Nézéssel egy szál cigit betarhált
Igen, én vagyok én ez a para genom, én
A meztelenül rohangáló parafenomén
Kit a gyomrodba te betáplálsz
Majd a beleidből robban a metángáz
Mert én vagyok, én vagyok, te kis kéjenc
A sárga-feha-feka-náci-zsidóbérenc
Lári-fári-féle rasztafári
Beállós beás vagy akár lovári
Hát én voltam én, hát persze, hogy én
Lelked-elméd felfrissítő enteogén
Kitárul a világ, ha tudsz gitárul
Pupilláddal tudatod is kitágul
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
