|
|
|
| Előadó: | Yiga |
|---|---|
| Album: | Elbaszott éjszakák |
| Megjelenés: | 2017 |
| Hossz: | 3:06 |
| Szövegírók: |
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
Papp Zsigmond (Yiga) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyönyörű az ég, a Hold ragyog
Nem lóg az eső lába
Sziporkázó csillagok
Mindez már hiába
Hol a józanság szép szava?
Ó, fejem, miért vagy kába?
Egy újabb pazar éjszaka
A pazarlás évszakában
Barátom, ha ébren vagy
Valahol talán hallasz
Ha a mámor mégis épen hagy
Mondd, mit javallasz?
Hisz' a rendet nem én bontom
Nem enyém most a táj
Tüdőmet nem rontom,
Nem dolgozik a máj
Üres a stég, a ponton
Nem üvölt részeg száj
Könnyeim csak ontom
Ahogy az idő mondja: állj!
Állj...
Állj...
Állj...
Állj... Állj...
Mit kéne most, eldőlni?
Vagy az űrbe kéne fellőni?
De hogy fogunk így fejlődni
Ha az időnk nem fog eljönni?
Mert lételem lett a félelem
Már nincs igazságtételem
És úgy érzem, hogy a végtelen
Újjászületni már képtelen
Bár hallatszik pár kiáltás
Igaz barátért kiállás
Mégis megcsal a látomás
Hogy bármit is ér egy vallomás
A rendet valaki bontja
Hol enyém volt a táj
Tüdejét is rontja,
Már dolgozik a máj
Nem üres a stég, s e ponton
Kiált egy józan száj
Könnyeim csak ontom
Miközben mondom: állj!
Nappal az ész - nem egy tét
Átalszom minden estét
Ihletként reggel kincs jöhet
Bár a kötelességben nincs löket
Estére vérzem, érzem az egész
Univerzumban mindenki lenéz
Mocskos kezek üres, tiszta túsza
Megengedi, hogy az üveg visszahúza
És a rendet bontva
Azt vélte, övé a táj
Tüdeje rég elrontva,
Nem működik a máj
Lelkemen gyorsan túlad
Bárcsak tudnám, miért
Az orrom előtt megfullad
Segítséget nem kér
Amit kaptam belőle
Fájdalmamban határsáv
Senki nem szólt előre
Hogy így hal meg egy barátság
Így hát ő is eltűnt
Bár hallom még szavát
Megmaradtak bennünk
Elbaszott éjszakák
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
