|
|
|
V1:
Álmok szemébe néz a reggel.
De mi mért rohanunk a ma elől?
A holnap elé sietve érkezel,
Mint egy előredobott apró kő.
Br1:
Szemfényvesztő a világ, emeli magasba a poharát,
És a könnyeidből nyert italát.
Szíved minden vagyonát… egyedül ennyit vihetsz oda át,
Hol a külcsín, sem a pénz nem kell már,
Mert ott van a kincsed a lényedbe rejtve:
R1 :
Most használd szívednek erejét!
Most lásd meg az élet velejét! Hagynod kell, hogy mások is érezzék!
Mindaz, mit tévúton keresel,
Nem más, csak sallang, és menetel az élet, mégsem éled, ahogyan szép.
2.V:
A fák is törnek fel az égig,
De egy sem engedheti el a gyökerét.
Most tedd meg azt, mit késve nem lehet:
Öleld át, aki kér, szeresd, védd!
2.Br:
Mi könnyen jön, csak töredék, de ami elillan, az nem elég:
Mint a szélben utazó buborék.
De a kellő percben menedék, mikor a szeretet az, ami véd,
Így a felépített fal ledőlhet még…
És ott van a kincsed a lényedbe rejtve:
R2:
Most használd szívednek erejét!
Most lásd meg az élet velejét! Hagynod kell, hogy mások is érezzék!
Mindaz, mit tévúton keresel,
Nem más, csak sallang, és menetel az élet, mégsem éled, ahogyan szép.
Extra:
Könnyű ígéret, amit nem kísér még tett,
Kinek lelkét emészti a vágy.
De a légvár a szóból, neki semmit nem pótol,
Hisz ő csak egy lépésre vár.
R:
Most használd szívednek erejét!
Most lásd meg az élet velejét! Hagynod kell, hogy mások is érezzék!
Mindaz, mit tévúton keresel,
Nem más, csak sallang, és menetel az élet, mégsem éled, ahogyan szép. /2x
