|
|
|
| Előadó: | Macskák /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Romhányi József T. S. Eliot |
|
Andrew Lloyd Webber |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Ben Mickering
És Mindlevery
Minket egy párnak tarthatsz, mint két kaptafát
Mint két kócos bohócot, tükörkép ikerpárt,
Fejtetőn összenőtt akrobatát
A nagyvilág minket félve tisztel
És tőlünk reszket a liget, a part
Sokan csavargó csövesnek néznek x-szer
És nem sokat téved, ki annak is tart
Ismer minket a korzó, a part menti sétány
A villanegyed, a dombvidék
Egy kis tekintély mindezért megillet méltán,
De szinte már sok ez a népszerűség!
Ha egy házacska ablaka tárva áll,
Ott a porcelán röpköd, a váza száll
Ha a tetthely egy zsindelyes háztető
Holnap áztatja ágyad a langy eső
Ha a szárítókötélen libeg egy ing,
Este húzd ki a latyakból, mosd ki megint
Ha egy lányka gyöngysora szétszakad,
Szemezi sírva a szék alatt
Már az anyja így kiált:
Itt a mocskos macska járkált!
Tán a Ben Mickering?
Vagy Mindlevery?
De nem dühöng soká, mert neki az árt!
Ben Mickering és Mindlevery,
Mi traccsolunk, trécselünk órákon át
Gyakran betörünk oda, hol csörögve pörögnek,
Húzd ki, nyomd be, automatát
A törzshelyünk minden kis üreg meg rés,
A rendszeres munkánk a semmittevés
Mégis jó fickók vagyunk, a rendőr se bánt
Néha vonzalmat érzünk néhány iránt
Ül a család az asztalnál, ha itt a dél,
Akkor rendszerint nem épp a fogyás a cél,
Készül argentin marhasült, zöldséges tál,
Ám a szakácsnő sápadtan bebotorkál
Akkor előbb egy reszketeg sorry-t rebeg,
Aztán közli, hogy enni csak holnap lehet,
Mert a marhacomb lábra kelt, elsántikált,
Már az asszony így kiált: itt a mocskos macska járkál
Tán a Ben Mickering
Vagy Mindlevery
De nem dühöng soká, mert neki az árt!
Ben Mickering és Mindlevery,
Mi jól tudunk együttműködni ketten
Ez nem csupán ritka nagy szerencse ám
Az bravúr, hogy nem értek még soha tetten,
Mert úgy söprünk el, mint a vad hurrikán,
Senki nem meri letenni ott az esküt
Ez Ben Mickering vagy Mindlevery
Vagy mind a két kísértetmacska együtt!
Ha ez vagy az csörögve csörömpöl bent,
Vagy puffanva huppan vagy perdülve peng,
Ha egy megszédült lexikon azt mondja: bnybnybny,
Vagy egy vázából tör elő hasonló hang,
Már az asszony így kiált: itt ez vagy az járt
Tán a Ben Mickering, Vagy Mindlevery?
Aztán nem dühöng soká, mert neki az árt!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
