|
|
|
| Előadó: | Ricsárdgír |
|---|---|
| Album: | The Dark Side of The Moon |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:26 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | TheRicsards |
| Stílus: | Magyar undergrand, alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kell nekem semmi sem, csak velem lenni jó legyen
Meg van hozzá mindenem, csak maradj az én szintemen
Egyéniségem sincs, inkább maradok nagy átlag
Hús fed téged mégis bármikor könnyen átlátlak
Jóslok neked még jóslásszabadság van
De azt mondom majd, amit mondok általában
Hogy minden jó és szép semmit már nem kell hogy higgyj
Meg van hozzá mindenünk csak maradjunk is így
Én elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
Magyarországon mindenki boldog
Mi feladtuk már rég, mi feladtuk már rég
Aki előttetek áll, az egy szép nagy maradék
Mi beláttuk már rég, mi beláttuk már rég
Hogy velünk együtt mindenki egy szemét rohadék
Minek nyissák fel szemem
Higyjék el így jó nekem
Tudás nélkül boldogabb
Az egész életem
Minek tüntessek én minek tüntessek
Ha tüntetek, akkor engem eltüntetnek
Én elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
Magyarországon mindenki boldog
Mindenre elég lesz a kereset
Tök mindegy hogy nem kaptok mást csak keveset
Mindenre elég lesz a kereset
Tök mindegy, hogy nem kaptok mást csak keveset
Én nem lázadok sohasem és nincsen semmi vágyam
Az országot sem hagyom el így szeret az állam
De mire azt hinnétek, hogy beálltam a sorba
Rátok vigyorgok birkahúst nassolva
Én elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
És elhiszek bármit amit mondtok
Magyarországon mindenki boldog
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
