|
|
|
Viselj el annyit, amennyit a picsád bír
Jó tanácsként büfögte nékünk a Ricsárdgír,
Mert elküldhetsz engem melegedni a faszba
A szemedben meg az enyémben úgyis ugyan az van
Levedlett hámomból repülőt hajtok
Én nem fingok, csak seggsóhajtok
A nyáron a parton a hátamat nyújtom Almát a napba,
kapja be Newton! Művészet már azt hinnem,
hogy új művész vagyok: Közönyösen Alkotok
Mittudom Mit Akarok Társaságommal a Duna parton
Én voltam a puna patron
Egy kettő három négy
Five Six Seven Eight
Ez a szer maradt, ez a szer maradt
Ami megtanít élni a föld alatt
Ez a szer talán, egyszer talán
Átenged törni a test falán
Mit nekünk a pénz és mit nekünk a szeretet,
Mit nekünk a több, mi beérjük a keveset
Mit nekünk ország, mit nekünk a haza
Ha sehol lenni jó, sehol lenni fasza
Értelmem a négyzeten, örömöm a köbön
Nincsen végzetem, fekszem a padlókövön
S erre a képre kap ihletet a festő
Ki a pokolba mászott egészen Pesttő’
Egy kettő három négy
Five Six Seven Eight
Ez a szer maradt, ez a szer maradt
Ami megtanít élni a föld alatt
Ez a szer talán, egyszer talán
Átenged törni a test falán
