Előadó: | Anna & the Barbies |
---|---|
Album: | Utópia |
Megjelenés: | Keressük! |
Hossz: | 3:18 |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | indie rock |
Címkék: | Keressük! |
Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom és mindig megbánom.
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.
Ami másnak már nem kell, annyi neked elég,
Ott futsz, ahol méreggel teli a lég.
Vakká vált vágányon visz a vonat,
Amitől legjobban féltél, abba beletolat.
Ameddig szabad a lét, az agyad belefeszül,
Csak egy vajúdó méh vagy, ki a semmibe szül.
Az a katona vagy, aki csak nehezen öl,
Mert te megadod magad, míg ő a kezeden ül.
Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom és mindig megbánom,
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.
Oh, hogy szakadna rád a magasságos,
Szedne szét valami szilánkos,
Lelkedet lánckerék tapossa,
Nyújtson ki laposra!
Agyadban két gondolat közt álljon meg a kerék,
Hogy repedtek volna ketté,
Amikor fedeztek a herék!
Kinek a hibája, elszúrt éjszakája,
Titkolandó nője, szégyellt szeretője,
Vagyok aki vagyok, bocsánat hogy élek,
Igen, megesett, maradok!
Sajnálom, még nem tudom hogyan kell, sajnálom,
Csak próbálom, és mindig megbánom,
Ezt tudom, meg azt, hogy sajnálom, sajnálom.
Sajnálom, míg a múltam foltozod, megvárom,
A folt jól mutat, csak én utálom,
Előtted kabátban is fázom, sajnálom.
Szépre szálló füstbe ment terv,
Galaktikus pókháló,
Önnönmagát megfeszítve,
Latrokért jótálló.
Ez most valahogy nem sikerült,
Csak annyi van, hogy sajnálom,
Viszontlátás megfelelés,
Magamat nem ajánlom, sajnálom...
Sajnálom, míg a múltam foltozod, megvárom,
A folt jól mutat, de én utálom,
Előtted kabátban is fázom, sajnálom.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park