|
|
|
| Előadó: | Anna & the Barbies |
|---|---|
| Album: | Utópia |
| Megjelenés: | Keressük! |
| Hossz: | 2:25 |
| Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | indie rock |
| Címkék: | Keressük! |
Színes lufik,
Vattacukor fellegek,
Kacsintgathattok,
Most már bátran elmegyek
Bármikor
Mellettetek.
Glitter, és flitter és
Gyémántos csillám,
Rejtély a neved, a szemed meg villám.
Puha és bájos és nagyon is káros,
Nyáréjszakákon a hiányod
Átmos.
Én várok rád,
Tegnapelőtt,
Holnapután.
Amíg lepkehálóval a napot akartam,
Te a felhők mögé bújva nevettél rajtam.
A Megváltó eljött,
De nem volt mit mondania.
Megcsaltál, meghaltam,
De jó is vagy:
Szerelem szagú Utópia!
Utópia!
Kis álmos manók ültek a réten,
Puha volt a moha,
És én többé nem féltem.
Több volt, ami ott volt,
Mint amit valaha reméltem.
Nem jöttél,
Mégis ott voltál egészen.
Nem jöttél, mégis ott voltál egészen.
Rubint cipőkben három koppantás,
Remekbe szabott kis bakot robbantás.
Pókerek arca, brókerek harca,
Barázdált arcon az Istenek sarca.
Nem mehetek.
Itt a helyem.
Amíg Lepkehálóval a napot akartam,
Te a felhők mögé bújva nevettél rajtam.
A Megváltó eljött,
De nem volt mit mondania.
Megcsaltál, meghaltam,
De jó is vagy:
Szerelem szagú Utópia!
És én várok rád, tegnapelőtt, holnapután.
És én várok rád, tegnapelőtt, holnapután.
Aztán váratlanul eljöttél hozzám,
Csak körülnéztem egy furcsa délután.
Egy világító légballonnal ereszkedtél alá,
Köd volt, de nap sütött azután.
És én várok rád, tegnapelőtt, holnapután.
És én várok rád, tegnapelőtt, holnapután.
I BELONG TO YOU (feat SENA)
How I longed for another place, how I wanted it to taste
Where fresh aired wind blows freedom in your face
Though love bloomed beneath each touch, still I wanted it so much
To feel the kin of lust, where love was out of touch
I belong to You, though my love’s for someone new
Will I be left alone, I’ll always run to You
Slowly I forgot the day, that parted me away
From the world, where your memories were destined to decay
Minutes turned to days, and it all seemed like a phase
Stuck in time, sun don’t shine, such a bitter summer daze
I belong to You, though my love’s for someone new
Will I be left alone, I’ll always run to You
Lately, I’d love to not, but baby, I’ve been missing you
It could be, maybe, because this life was mainly meant to be spent in twos
There was nothing wrong with us, I didn’t fit the picture, I know
But even though so, the way is still long to go
Before I learn to let you go
I can still see you in tears, magnified by the hesitation
The train was commin’, I left, and you let me leave you standing at the station
But with the dreams we had, I carry on, wear ’em,
Like through a long war been, broken medallion…
Lonely and burned out, life was an endless roundabout
I run away, takin’ away, but a suitcase full of doubt
I searched the world, for love I never knew
And nowhere I belonged, till I belonged to you
I belong to You, though my love’s for someone new
Will I be left alone, I’ll always run to you
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
