|
|
|
| Előadó: | plaZma |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap. |
| Címkék: | Keressük! |
Alszik a város, sehol sincs fény,
Elhagyott utcán bolyongok én
Nem hallja senki léptem halk zaját
Szürke szempárral születtem , lelkem mélye,
Korom fekete széné égette az élet.
Nem remélek inkább tekerek egy cigit,
Nagy levegőt veszem és le nyugszom egy kicsit.
Egyedül,egyedül, nagyon rossz egyedül,
Szivem folyton egyetlen kapcsolatba menekül.
Érdekel ,hogy ,hogy vagyok? Kibaszott cefetül,
Akkor leszek remekül , ha ez a füledbe bekerül .
Te!! Remeg a kéz, pörög az ész ,ébred a gondolat,
A mindennapok sodrásában élem meg a poklomat.
Baszod! Az életem folyton folyvást fojtogat,
Ponyvaregénynek irták meg az égiek a sorsomat
Teljesen ki akadtam a lelkem lett lakatlan,
Kihaltak belőlem mint bábok a kirakatban.
Lakat alatti érzelmek , suttogom halkan ,
Szabadnak születtem és szabadnak haltam .
Reff: Nem sirok többet világnak, Istennek ,
Nem bizok többé azokban akik ismernek.
Nem birok többé, többé nem,
Megfojtani érzés , bár lett volna több érmem.
Láttad már apad ,hogy épp csalja anyád?
Láttad már spanod mikor egy pakker leráz?
Láttad már szerelmed ,hogy más faszát szopja?
Szerintem az élet létezésem pokla.
Na de láttad már testvéred bőrig soványan?
Én már láttam mindent, az elmémben homály van.
Szeretteim feladták, nem kellettem senkinek,
Egyedül maradtam igy akarták a fentiek.
Kiszáradtak szemeim ,nincs bennük könnycsepp,
Nem kell ,hogy döntsek, igy minden könnyebb.
Sodródók az árral, sorsom keserű,
Gyülekeznek a felhők, köröznek a keselyűk.
Emlékek gyötörnek , fájdalom és bánat,
Lelki világom egy ketrecbe zár állat .
Senki se tudja mit érzek mélyen legbelül,
Előttem az utam és én megyek neki egyedül.
2x Reff: Nem sirok többet világnak, Istennek,
Nem bizok többé azokban akik ismernek.
Nem birok többé, többé nem,
Megfojtani érzés, bár lett volna több érmem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
