|
|
|
| Előadó: | FTD (Fresh to Death) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hero:
A szobámba fekszem bent az ablakon fény szűrödik be.
Aztán kinyitom az ajtót látom minden más hiányzik a csókod már
felhúzom a pulcsit gyújtok egy cigit robban a kávé itt nincsen gáz.
Levél az asztalon vár bocsánat nem bírtam, nos van egy nagy gombóc a torkomba...
felrobban a fejem ezt elszúrtam... azt írja, hogy nem bírta..
de ilyenkor mi maradt meg neked a tegnapból
Az a bizalom amit ő eltapsol.
Marcella:
Úgy volt velem más lesz mégis átvert... mégis átvert, de nekem újra csak ő jár most is a fejemben... a fejemben.
Tudom nem változol te se és nem törölhetjük ki,
ami megtörtént az bánt és te nem tisztelsz senkit.
Mégis újra csak te jársz most is a fejemben... a fejemben.
Slipes:
Nem tudom, hogy hogyan is kezdjem, hogy folyton csak írogat az exed,
hogy folyton a telomba túrkálsz ha fekszek ha nyugodt vagyok csak stresszelsz.
Kérlek mostmár mondjuk már ki hogyha nem vagyok jó akkor menj akárkihez akarsz
(hogy menj akárkihez akarsz).
Tudom, hogy nekem többé nem kellesz csak fura hiszen legbelül elvesztem nem ezt tervesztem
darabokra hullik a szivem és lángol egyszerre
hisz üres az ágy amiben felkeltem
nem tudom, hogy nyertem, hogy vesztettem
nem tudom, hogy kellesz vagy nem kellesz néha érzem, hogy szeretsz de végeztem.
Marcella:
Úgy volt velem más lesz mégis átvert... mégis átvert, de nekem újra csak ő jár most is a fejemben... a fejemben.
Tudom nem változol te se és nem törölhetjük ki,
ami megtörtént az bánt és te nem tisztelsz senkit.
Mégis újra csak te jársz most is a fejemben... a fejemben.
Hero:
Azt mondják idő az gyógyíthat sebet de heget a szívben nem talál csak jeget...
a mától kifordult a belem.. és nem káprázik a szemem és mégis nem látom már őt..
minden nap álom már ő nem látja azt mit én nem vár ő.
De most mit mondjak tűnődve azon, hogy egy lövést kerültem el vagy csak a szívem vesztettem el..
nem akarok örökké élni... és főleg nem nélküled.
Szomorúnak látszom a gyönyörű helyeken mert csak téged látlak az üres tekintetek mellett
de én nem kellek és én ezt lettem.
Marcella:
Úgy volt velem más lesz mégis átvert... mégis átvert, de nekem újra csak ő jár most is a fejemben... a fejemben.
Tudom nem változol te se és nem törölhetjük ki,
ami megtörtént az bánt és te nem tisztelsz senkit.
Mégis újra csak te jársz most is a fejemben... a fejemben.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
